Mondom én, hogy valami gond lehetett itt, ilyen hülye beosztást még nem pipáltam! Egyik nap, a szabadnapon délutáni ügyelet, utána rögtön másnap délelőtt?! Mindegy, Korfura amúgy sem voltam nagyon kíváncsi, turistacsapda, ahol a busz letesz, ott kezdődik a kínálás, vegyél, vegyél! Vettem is, majd mindjárt leírom mit.
Inkább csak a hangulat kedvéért szaladtam ki délután két órára, ennyi adatott. Próbáltam valami echte görög látványt észrevenni, de egyfolytában az volt az érzésem, hogy egy kirakatban járok.
Ahol kiszálltam a buszból, rögtön ez a kép fogadott:
egy csepp Görögország
Nem rossz, nem rossz, de én másra vágytam. Találtam egy tornyot, nem tudom, mi tartja.
ezt most mi tartja?
És mindenhol árusok tömkelege. Még két éve, Krétán járva vettem egy nagyon jó kis övet két egész euróért, eredeti hamisítvány volt, nem is a márka miatt vettem meg, hanem mert nem volt övem és mivel akkor épp túl voltam egy helyre kis tengeribetegségen, az összes nadrágom le akart rólam esni. (Wo sind die schönen alten Zeiten – kérdezi Wendriner Aladár, az oroszlán Gorcsev Ivántól). Na ennek a barna-drapp párját kerestem itt, meg is találtam, igaz, az árak nagyon felmentek, már három euróért adtak egy darabot. Biztos lehetett volna alkudni, de arra meg időm nem volt. Úgyhogy a nagybevásárlás után inkább bekukkantottam egy gyanús kis közbe, ahol végre meg lehetett támaszkodni és átérezni a helyi miliőt.
belső utcák
Még találkoztam két öreg kutyával, kifejezetten tetszett nekik, hogy modellt állhatnak.
öreg kutyák
Este öltönyös nap volt, ráadásul fent játszottam a tizenharmadikon a körpanorámás kávézóban, a fehér zongora tiszteletére görögbe öltöztem, sötétkék nadrág, fehér zakó.
Balázs a Crow's Nestben
Lent a zongora alján látható szerkezet arra szolgál, hogy viharban ne mászkáljon el a zongora. Mivel ez a leginkább ingó része a hajónak, mert legelöl és legfelül van, bizony néha elkél a támaszték – párszor jó lenne a zongoristának is.
