2010. augusztus 18. Ponta Delgada
Ponta Delgada az Azori-szigetekhez tartozik. Portugál gyarmat (míg ugye Borneó és Celebesz...). Illetve most már az Európai Unió része, euróval és szabályozozott mobil percdíjakkal. :)
Szokásomhoz híven korán kispuriztam, még mielőtt a turisták sáskahada mindent ellepne. Jó így reggelente nézni, ahogy ébredezik egy város, ilyenkor még a saját arcát mutatja, mint egy nő még sminkelés előtt. Ha viszont hajnali hálóréklijében ilyen ez a város, akkor elvenném feleségül! Nagyon tetszik. Igazi gyarmati stílus és éppen csak annyira van lepusztulva, hogy otthonos legyen.
gyarmati stílus 1
Van egy fotóművész barátom, ő mindig panaszkodik, hogy nem tud egy rendes utcaképet készíteni, mert mindig bejön a képbe egy fehér vagy egy ezüstszínű autó, amelyik felborítja a fotó egyensúlyát. Kedves Gábor, itt nagy bajban lennél, ugyanis minden autó vagy fehér, vagy ezüstszínű, ritkán tűnik csak fel egy-egy piros vagy zöld kocsi. Kellett is ügyeskednem, hogy ne csak azok látszódjanak a képen.
Iyenkor, kora reggel még üresek az utcák, egy-egy szemetesember dolgozott csak énekelve, fütyörészve. De a meleg azért lassan szétterült és ellepte a várost, ideje volt kis mellékutcákat keresni.
gyarmati stílus 2
Gyorsan feladtam a képeslapjaimat, most még tömeg nélkül megtehettem. A posta előtt két kerékpáros rendőr állt, szép szál legények előírásszerű biciklisfelszerelésben.
biciklis rendőr
A belváros zsúfolva templomokkal, a legszebb természetesen a Nagytemplom, tornyában harangjátékkal, amelyik nem csak hogy pontos, nem hamis, hanem még jó kis allegretto ritmusban üti ki a dallamot.
nagytemplom
Ha az ember egy ilyen kisvárosban arra kíváncsi, hogyan élnek az itteniek, akkor alig pár száz métert kell csak megtennie a főtértől és máris ott a rögvalóság. Van olyan, ahol ez csak egy utca. Itt kifejezetten kellemes volt, hogy nincs éles váltás, a helyiek szinte ugyanolyan környezetben élnek, mint a “kirakat”. Mentem 200 métert fölfele, a Carlos Machado múzeumhoz.
Carlos Machado múzeum
Csábított, hogy bemenjek, de mivel botszemű vagyok, meg melegem is volt már, inkább vettem egy kis üveg ásványvizet és leültem a parkba, amit 1929-1930 között építettek, ha hihetek a földbe lerakott mozaiknak. Gyönyörűen rendben volt tartva, öröm volt kikkunantgatni az árnyat adó fa alól.
Emitt egy szobor, mögötte még egy gyarmati stílusú épület.
gyarmati stílus 3
Amott egy pár, akik annyira belemerültek a szerelembe, fel sem tűnt nekik, hogy ott ólálkodok.
szerelmespár 1
szerelmespár 2
Visszafelé a belváros közepén akadtam erre a kastélyra. Nagyon nagy volt, nagyon kék és nagyon szép kertje volt. Sajnos más szögből nem tudtam lefényképezni, mert a kőkerítésen lévő nyílásokat drótháló fedte, így csak a rácsos nagykapun dugtam be a gépet.
kastély parkkal a belváros közepén
A parti sétányon már zajlott az élet, mindenki sietett, jött az idétlen, mozdonyt formázó városnéző járat, a helyiek mentek a dolgukra, a turisták bámészkodtak, szóval mindenki tette, amit tennie kell.
életkép
Én is, irány az erőd, az első olyan, amit a portugálok olasz stílusban építettek. Pont úgy is néz ki, mint amilyennek a rajzfilmekben lerajzolják. A bejáratnál kifényesített ágyúk, őrködő katona, az egyik oldalán különféle horgonyok, az idő más-más mélységéből
horgonyok
Portugál lévén az egész város nagyon katolikus, meglátszódik a templomok díszítésén is
nagyon katolikus
Lassan ideje volt visszatérni a hajóra, déli egy óra, ebédidő. Be is ülhetnék valahová, de ezen a hajón nagyon jól főznek és ebéd után úgyis pihenni kell, úgyhogy megéri lesétálni azt a pár száz métert. Még összetalálkoztam a város kóbor kutyájával. Onnan lehet tudni, hogy kóbor, hogy mint minden társa, neki is mindig sürgős dolga van.
nagyon siet
Nem nehéz ügy átkelni a parti úton, a főbb csomópontoknál szintben elkülönített zebra van, mindenképp lassítanak az autóvezetők. Igaz, amúgy is nagyon udvariasak, mindig megállnak a zebránál és türelmesen kivárják, míg átér az ember.
szintben elkülönített zebra
Délután még kiszaladtam körbenézni, de aztán találtam kólás internetet, azaz egy kólát iszik az ember és annyit internetezik, amennyit akar, úgyhogy elcsábultam, hogy megtudjam, mi a helyzet otthon. Az ég áldja a skype kitalálóit!
Este a kedvencem volt, olasz vacsora, pármai sonkával, mozzarellával és tortellinivel, kakaós szelet amaretto szósszal. Úgy döntöttem, megérdemlek egy koktélt is.
olasz vacsora
Vacsora után átsétáltam a tizenkettedik emeletről a hajó végéből a tizenharmadikra a hajó elejébe, ahol játszom. Útközben látom ám, hogy a kikötő leválasztott részében vízilabdameccs folyik.
vízilabdameccs a kikötőben
Még megcsodáltam a naplementét 
naplemente
aztán nekigyürkőztem a zongorának. Sajnos túl sokat ettem, ráadásul a két óra időeltolódás is most jött ki, tíztől csak félálomban ütögettem a billentyűket. Szerencsére kinn a nyitott fedélzeten hatvanas-hetvenes évek party volt (én is felvettem a barna tyúklábmintás zakóm, amit pont ezért hoztam magammal) így nálam csak kevesen voltak – amíg egy hirtelen támadt vihar el nem mosta a bulit, akkor betódultak a Crow's Nestbe. Nekifohászkodtam és nyomtam a melót. Nem kellett éjjel elringatni.
