2010. augusztus 21. Madeira
Mondom én, hogy valami gond volt itt az előző turnus alatt. A mostani ügyeleti beosztás kifejezetten remek: egyszer voltam ügyeletes Southamptonban délután, amikor amúgy is a hajón kellett lennem, mert muzsikáltam, egyszer pedig beosztottak Lisszabonra, mondván, ott már jártam. Én meg jól elcseréltem a lisszaboni délelőttömet egy vigo-beli délutánra egy kollégával és így mindenki jól járt. Ő azért, mert ki tud menni Vigoban is délután, én meg azért, mert délelőtt sokkal jobban szeretek kinn lenni. És ma, Madeirán szabadnapos voltam! Hurrá!
Nem mentem ki túl korán, hagytam, hogy az első ingajáratokkal elvonuljon a türelmetlenek hada (legtöbbször én is az vagyok...), csak fél tíz felé köszönt el tőlem a regisztráló automata . Sokáig szándékoztam kinn maradni, úgyhogy jól bereggeliztem, a pirítós mellé a kedvenc málnaturmixomból megittam vagy fél litert.
Funchal városában kötöttünk ki, ez a sziget legnagyobb települése. A belváros itt is a szokott módon apró kis kövekkel van kirakva, szerintem kész művészet ilyen egyenletesen beburkolni az utcát. A bakancsom talpának meg se kottyan, de mezítláb nem szívesen tapodnám.
kutya a macskakövön
Szombat késő délelőtt lévén a piac már bezárt, csak a népviseletbe öltözött virágárusok kínálgatták az illatos és harsogóan színes virágaikat.
tradicionális virágárus
Jó információs központjaik vannak a portugáloknak, itt is gyorsan megtudtam, amit szerettem volna: utolsó királyunk, IV. Károly sírját kerestem. Aki járatos a modern popzenében, az tudja, hogy őt elvitte a hajó Madeirára
Nos, tényleg itt volt, igaz, egy kicsit utazni kellett hozzá. Kedvenc járművem, a drótkötélpálya vitt fel a hegyre, 13 perc volt a menetidő, elég gyors tempóban. Innen már csak pár száz méter gyalog a Miasszonyunk temploma, ahol a Habsburg uralkodót eltemették.
miasszonyunk templom
A templom előtti szobor engem Könyves Kálmánra emlékeztetett
IV. Károly az utolsó király
Bent éppen esküvőre készültek, virágokkal díszítették az oltárt és a padokat. Az egyik mellékhajóban őrzik a koporsót, külön szentély van berendezve – nem utolsósorban azért, mert IV. Károlyt II. János Pál 2004-ben boldoggá avatta.
IV Károly az utolsó király 2
Nem sokat élt szegény, 1887-ben született és 1922-ben meg is halt tüdőgyulladásban. Pont annyi idős volt, mint most én. Igaz, velem ellentétben ő másokon is uralkodott, két évig, 1916-18 között, aztán feleségével Zitával ide menekült.
onnan meg az influenza...
Megadva a császárnak, ami a császáré, elindultam vissza, lefelé. A templomhoz vezető lépcsőn az indiánok a szokott pánsípos CD-jüket próbálták rásózni az emberekre. Eredeti latin-amerikai zene, mint például a Titanic vagy a Yesterday.
Csak tudnám mi a szövege annak, amit énekelnek?
A meredek úton a fő attrakcióba botlottam, fatalpú tobogánnal siklanak le az aszfalton a vállakozó kedvű turisták – persze két helyi markos legény kormányozza a furcsa járművet. Először előkészítik a szánkót
tobogán, felkészülés
majd mehet a robogás! A kísérők a hosszú léc végén utaznak.
tobogán, egyenes száguldás
Amikor kanyarba érnek, akkor kezdődik a kemény munka: a sokszor három embert is hordozó masszív tákolmányt a helyére rángatni
tobogán, kanyarban kemény munka
Elkél a speciális, jól tapadó cipőtalp, az út felületét már sima fényesre koptatta a sok csúszkálás.
tobogán, speciális cipők
Az ilyen programokkal nem csak az a baj, hogy meglehetősen drágán mérik, hanem inkább az a hihetetlen tömeg, amely türelmesen vár a sorára, hogy kipróbálhassa. Ahogy elnéztem, legalább egy-másfél órát kellett (volna) sorban állni, hogy pár percig élvezni lehessen a lesiklást. Mint régen a csehszlovák síterepeken, az embernek már lefagyott a lába, mire odakerült a csákányos felvonóhoz. Itt most ez a veszély nem fenyegetett, a Nap is elbújt egy szürkés felhő mögé, ideális városnéző idő volt. Inkább irány az óváros.
A drótkötélpályáról madártávlatból látszódik a város, kiemelkedik belőle a hajónk. Impozáns, bár nincs nyolc ágyúja és tizenhét vitorlája.
az Oriana a magasból
Kedves, macskaköves szűk utcák, omladozó, festett vagy kerámiával kirakott házfalak, mellékjáratok, hol víz folyik, kis belső teraszok, lakott háztetők, éttermek egymás hegyén-hátán a köszönőemberrel, – itt órákig el lehet kószálni a szagok és a színek között.
tipikus ház
mellékjárat
Toyota szalon
pillantás a háztetőkre
étteremutca vigéccel
Még megmásztam egy dombot, amelyben remek kis botanikus kert volt, mert a tetején áll Sissi szobra
Sissi
Este lazítás, filmet néztem, leveleket írtam és végre levettem az órámat.
