Megjött “M”, így a munka átalakult egyfajta nászúttá, ahol néha zongorázni is kell. Szegényt első napján a Bahamákon rögtön befogtam önkénteskedni, mentünk megint a kutyákhoz.
Körbenéztünk a telepen, van kutyasimogató
kutyatemető,
szamár, macska-részleg és általában minden, ami állattal kapcsolatos. Ezúttal nem sétálni kellett az ebekkel, mert azt megtették a helyi kisiskolások, hanem fürdettünk egy adag frissen érkezett kutyakölyköt. Némelyik olyan kicsi volt, hogy épp hogy csak kinyílhatott a szeme.
Megint büszke lehet magára Krista, a szervező, hat embert sikerült összetrombitálnia. Több, mint elég, a kis helyiségben csak nehezen fértünk el, a nagyobb kutyákat a kádban fürdettük ketten,
a kisebbeket a csap alatt, egyedül.
A megfürdetett kölyköket nem lehetett visszatenni a kis szállítódobozba, ahol egyébként öt-hat egy alombeli eb is összezsúfolódott, ezért aztán egyre nagyobb gondot okozott a féken tartásuk. Mert a hirtelen sokk után, hogy egy nagy mancs kiemeli őket a tesók közül, majd büdös samponnal víz alá teszi (ez a vég, gondolhatták, a kutyapokolba kerültünk) a törölközéskor megkönnyebbültek, lecsendesült a kicsi szívük dobogása, amit addig a tenyerünkön éreztünk és örömükben viháncolni kezdtek. Főleg, mikor megérezték a nagy hordó kutyatáp szagát, akkor aztán minden erőnkre szükség volt, hogy megakadályozzuk a csukafejest az eledelbe.
Egy-egy marék ételt olyan mohón faltak fel, hogy nem is vettek addig levegőt. Rögtön jobb kedvük kerekedett, alig lehetett őket a végén visszatuszmákolni a ketrecbe.
Másnap aztán Castaway Cayen kárpótoltam “M”-et, korán kivittem a strandra, hogy elbüszkélkedjek a Disney által nyújtott javakkal. A lány sellő lehetett előző életében, mert nem lehetett kicsalogatni a tengerből
Amikor kijött, akkor is csak azért, hogy megmutassa kincseit és felidézze Hamlet szellemét
Furcsa, hogy milyen jó szeme van ehhez, én két hónapja fürdök ugyanitt a strandon, de a tenger dögei eddig még nem érintettek meg. Amelyiket nem lehet fokhagymásan bepanírozni, az számomra nem is létezik. Ő viszont rögtön megtalálta ezt a garnélarákot is, amelyik rövid habozás után eloldalgott.
Este a személyzeti folyosón megszólított egy szlovák pincérlány: Azt kérdezte, látja, hogy mindig a Cabanasban (utasétterem) eszem délben, de látja az oldalamon fityegő crew kártyát is, hogy vajon mit csinálok itt a hajón, hogy nekem szabad ott ennem? Mondom neki, zongorázom. Azt mondja, az jó, és mennyit lehet ezzel keresni? Fix összeget kapok, vagy jutalékot? Kérdeztem, miért fontos ez? Hát mert kíváncsi, hogy ki keres a legjobban a hajón és ne legyek már szégyellős, mondjam meg! Mondtam, de nagyon szégyellős vagyok és faképnél hagytam. Ez annyira keleteurópai, de annyira! Eleve mi köze hozzá, hogy a másik mennyit keres? Neki attól több vagy kevesebb lesz? Az meg fel sem merül benne, hogy ki mennyit tanult azért, hogy elvégezhesse az adott munkát. Nyilván a kapitány jobban keres, mint egy recepciós, de hát nagyobb is a felelőssége! Ez valami lelkekben továbbélő kommunizmus lehet, amikor ennyire érdekel valakit egy másik ember fizetése és nem azért, mert esetleg abba a pozícióba szeretne elmenni dolgozni, hanem csak úgy passzióból. Ha több, akkor majd irigykedik, ha kevesebb, akkor meg lenézi az embert, vagy mi? Eddig itt tőlem ilyet csak magyarok mg szlovákok kérdeztek, érdekes, hogy a többi zenésznek, akivel pedig még a pozícióink is egyeznek eszébe sem jutott, hogy megkérdezze. Lehet, mert ők angolok és amerikaiak?
2011. június 24-25.
2011.06.29. 07:27 :: Kis ember
7 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2011.06.29. 20:38:53
A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2011.06.29. 20:44:30
rgranc 2011.06.29. 21:00:16
A hölgyemény pedig nagyon csinos, gratula hozzá!
szciklon 2011.07.02. 22:49:07
Látom jól vagytok, ha gondoljátok, küldök taxit, jövőre biztos odaér :-)
Itt nálunk egész napos lekvárfőzőparti volt (még mindig tart), lecsófőzéssel, sütivel, palacsintával (most lett kész), Tour de France-szal, egyeseknek kockulással (itt van Lujka, Nerror, magasGergő, Zoli, Ben, volt itt Idus és Gyuri is, meg persze a gyerek, aki nagyon várja már Denit).
A&A Music 2011.07.05. 16:48:18
Nagykócsag 2011.07.05. 21:47:06
Azzal együtt, hogy szerintem is bunkóság ilyen módon más zsebében turkálni és én sem mondtam volna semmit, a túlzott titkolódzosdi kizárólag a munkaadónak érdeke...
beho 2011.07.19. 19:04:57
1971-ben az Athaenum nyomdában segédmunkás voltam. A gépterem iroda ajtaja mellett, kívülről mindenki fizetése szerepelt. Más osztályokon is így volt. Nem értettem nyugaton miért szégyen megkérdezni valaki fizetését.
Eltelt húsz év, az Állami Biztosító vezetőinek a fizetését külső cég számfejtette, hogy ne tudja a melós a főnöke fizetését. Ekkor értük utol a nyugatot.