Végre kimehetek!

Eddig ugyanis nem volt meg az I-95 immigrációs papírom, nem engedtek le a hajóról., de ma reggel végre megkaptam. Ez háromnegyed hatos kelést feltételezett, ami tulajdonképpen háromnegyed öt, mert az órát folyton előre- és visszaállítjuk, attól függően, hogy mennyire megyünk keletre-nyugatra. Mikor félálomban végeztem a virtuális határátlépéssel, vissza akartam feküdni, de annyira szép volt a hajnal, hogy még álldogáltam egy kicsit a fedélzeten, néztem a kelő Seattle-t.

hajnali Seattle



A hajó másik oldaláról a vitorláskikötőt lehetett látni. Vidáman bólogattak a hófehér vitorlások

vitorláskikötő



Azért utána durmoltam még két órát, ilyenkor úgysincs értelme kimenni még. Legnagyobb felháborodásomra itt is fizetni kell a buszért, amelyik a belvárosba visz, öt dollárom bánta a tízperces utat – igaz, ebben benne van a visszaút is és tízpercenként jön egy furgon.

Seattle belvárosa pont olyan, amit a hatvanas években „modern” jelzővel láttak el a lexikonok, egy-egy fekete fehér szemcsés képet mutatva a toronyházakról. Felhőkarcolóban itt sincs hiány.



felhőkarcolók

felhőkarcolók 2



A főtéren, amelyik nagy és lapos, emberszobrok álldigálnak a betonházak között. Nem várnak csodát. Tiszta szocialista realizmus!

emberek és felhőkarcolók

Minden olyan nagy. A főtéri térinstalláció (vagy mi) is akkora, hogy eltörpül mellette az ember.



modern főtér



Egy szállodából hoztam egy térképet –érdekes, itt a legúribb helyről sem nézik ki a trikós turistát, örömmel adnak egy ingyenes térképet – és felmértem, merre menjek. Mert bár a legtöbb városban az ösztöneim alapján tájékozódom, azért nem árt egy kis segítség. De az ösztöneim sem csaltak: mielőtt még a térképet megnéztem volna, balra fordultam a szállodából és rögtön egy zongora szaküzletbe botlottam. Nem volt nagy, alig három emeleten szintenként kb. 200 négyzetméter, telizsúfolva Steinway, Boston és egyéb hangszerekkel. Felmentem a másodikra, a kutya nem szólt hozzám, illetve két-három perc múlva feljött egy fickó valamit intézni és mikor látta, hogy fényképezek, csak annyit kérdezett: kicsit sötét van, nem? és felkapcsolta a lámpát. Nem ám, hogy hö, meg há meg mit keresek itt egyedül, meg a zongorák személyiségi jogaira hivatkozva ne fényképezzek, dehogy, még örült is neki.



Steinway zongoraszalon

van hangszer bőven



Persze nem bírtam ki, muszáj volt kipróbálni párat. Úristen, micsoda különbség van, hangszer és hangszer között. A hajón lévő Yamahák nem rosszak, de olyanok, mint minden, ami japán: megbízható, jó szerszám, de lélek, az nincs bennük. A Steinway még az én fakezeim alatt is énekelt. Egyszer, ha majd sok pénzem lesz, én nem a repülőre ülök fel, hanem veszek egy házat szalonnal és lesz benne egy ilyen zongorám!



az álomhangszer



Addig azért le kell még ütni pár billentyűt a Yamahákon, mert az áruk horribilis.



ára is van



Kilépve boltból újra felhőkarcolókba botlottam.



felhőkarcolók 3



Gyorsan el is menekültem, hárompercenként előkapva a telefonomat wifi-jelre vadászva. Egy ekkora városban biztosan akad kódolatlan adás. És negyedóra múlva, egy, a tengeröbölhöz vezető meredek utcán siker is koronázta az erőfeszítésemet: csatlakozhattam egy szerverhez, pont egy lépcső közelében, amelyikre rögtön le is ültem, sajnos az árnyékban. Augusztus ellenére a húsz perc (ingyen) hazatelefonálás után már reszketett a szám széle, pulóver ide vagy oda. Irány a napfény! Egy szűk utcán vágtam át, amelyik tele volt étteremmel és kis bolttal. Itt valószínűleg olasz bevándorlók lakhatnak, a finom illatok és egy tábla alapján.



Ezt most hogyan?



A hosszú vízpartot teljesen kisajátították a forgalomnak, csak egy rövid szakaszon volt egy parkocska. Itt gyülekezett mindenki, aki ráért. Öreg hobó melengette a hátát az otthon tavaszinak számító augusztusi napsütéssel.



öreg hobó pihen



A parton egy totemoszlop:



totemoszlop



Kissé odébb kezdődik a piac. Minden városban meg kell nézni a piacot, az ad képet igazán a helyiek mentalitásáról. Az élelmiszerek előtt még kézművesek, hűtőmágnes és egyéb csecsebecse árusok pakolták ki a portékájukat. Van itt minden, a Kínában gyártott „Alaska” feliratú baseballsapkától az ecuadori szőttesen át a biciklialkatrészből gyártott dísztárgyig minden. Ez utóbbira szoktuk rosszmájúan azt mondani, szemétből gyárt másik szemetet.



biciklialkatrészdíszek



A piac zseniális. Mindenki kiabál, kóstoltatják a terméküket, állnak a csinos lányok és szeletelik az őszibarackot, nyújtják a szedret, kínálják, egyél egy falást, hátha megkívánod. Mindezt persze szigorúan gumikesztyűben. Kedvencem a halárus társaság volt, szerintem halászok árulták a saját terméküket. időnként az egyik elkiáltotta magát, a többiek kórusban rávágtak valamit.

halárus a piacon



Ha a kedves vevő kiválasztott egy méretesebb halat, azt nem vitték oda a pulthoz, hanem kiáltottak egyet, majd nagy ívben dobták, a pultban álló halhentes (van ilyen szó?) pedig már darabolta, filézte majd csomagolta igény szerint. A második képen látható a repülő hal a két zászló között, a manus gyönyörű kosaras csuklómozdulattal dobta, éppen a másik keze ügyébe.



dobják a halat 1

dobják a halat 2



Visszafelé a belvárosnak tartva ebédidőben a sok öltönyös hivatalnok, ügyvédfejű ember majszolta a szendvicsét a toronyházak tövében.



nagyon amerikai 



Tőlük pár méterre a sikátorban emberek kukáztak.



kukázók a sikátorban



Emlékszem, mikor 1989-ben először jártam Bécsben, hogy megdöbbentett a hajléktalanok és a kukázók látványa. Magyarországon, a létező szocializmusban nem volt ilyen, hiszen mindenkinek volt papíron munkája, munkásszállása, ha akarta, ha nem. Aztán megszokott lett a látvány, hiszen egyre többen vannak, bár ahogy egy ismerősöm említette (igaz, ő a hajnali keléssel és úszással kapcsolatban): ezt nem lehet megszokni, csak beletörődni lehet.



Viszont ami a hátránya ennek a „nemtörődömségnek”, az az előnye is. Ennyi fura figurát ritkán látni egy helyen! Van aki csak az öltözködésével rí ki a tömegből, de akad, aki macskát sétáltat a vállán.

érdekes figurák



A rendőr nem szól semmiért, de ha baj van, azonnal ott terem. Amikor például a meredek utcában egy nő nem tudott elindulni a Volvójával, három percen belül ott termett egy rendőrautó, beállt mögé, felkapcsolta a villogóját, odament, megkérdezte mi a baj. Utána segített letolatni a hölgynek, mondván, menjen másfelé. Hát igen, ez Amerika kérem szépen. A rendőr megoldást keres a forgalmi helyzetre és nem büntetni akar.



Egy áruház előtt bronz lábnyomok az aszfaltban, seattle-i hírességek, számomra ismeretlen nevek, kivéve egyet.



Jimi



Bementem a bankba, mert nem akart működni a kártyám, kiderült, hogy az egyik számlámról áttették a pénzt a másikra, ezért a kártyához tartozót zárolták, feloldani meg csak útlevéllel vagy annak fénymásolatával lehet. Szuper, adnak munkát. Mennyivel jobb volt az angol hajón, a dolgozó csak lement fizetésnapon az irodába és a kezébe nyomták a készpénzt.



A buszra várva lőttem ezt a képet, három különböző közlekedési eszközről.

háromfajta közlekedési eszköz



Gyönyörűen sütött a nap, este bevilágított a kabinomba.

naplemente a kabinablakból