Ensenada kizárólag adminisztratív okok miatt került bele minden nyugati parti útba. A szabályok ugyanis előírják, hogy nemzetközi legénységgel hajózó társaságnak minden út során minimum egy nem amerikai kikötőt érintenie kell. Az Alaszkai úton ezért érintettük pár órára Victoriát, Kanadát s ezért hajóztunk le mindig San Franciscóból is Ensenadába, hogy azután visszamehessünk Los Angelesbe. Őrület, őrület, de van benne rendszer; ha nekik megéri, én nem bánom.
A négynapos út vissza az óceánon eseménytelenül telt. A hullámok végig szelíden ringatták a hajót. A magunkfajta „land-locked” (angol barátaimtól tanult kifejezés, a „szárazföldi patkány” finom megfogalmazása: olyan ember, aki nincs a tenger látványához, érzéséhez és méretéhez szokva) magyar ember azt hinné, hogy bizonyos méret felett nincs különbség, a tenger – tenger. Nos nem így van. Kezdjük azzal, hogy a Csendes Óceán 1 750 000 000 négyzetkilométer nagyságú. Ez akkora terület, hogy ha összeadjuk az Atlanti Óceán, az Indiai Óceán, az Északi-sark (ami alatt szintén tenger található), a Földközi-tenger, a Délkínai-tenger, a Bering-tenger, a Karib-tenger, a Mexikói-öböl és az Északi-tenger alapterületét, még ez is kisebb, mint a Csendes Óceán. És bizony van különbség! Máshogy kék a víz, másmilyen a szaga és máshogy is hullámzik. Az „Il Pacifico” – ahogy Magellán elnevezte, mert a száz napig tartó útján Tűzföldtől a Fülöp-szigetekig nem volt része viharban – szerencsénkre valóban békésnek bizonyult, de érezni lehetett a mérhetetlen mennyiségű vizet körülöttünk és alattunk. Annak idején, zöldfülű hajós koromban jó hajónkkal az Artemissel első utam az Atlanti-óceánon át vezetett. Egy vihar miatti késés okán (ezt a történetet lehet, hogy majd egyszer megírom) kissé sérült hajóval és pár kikötőt kihagyva hatodik napja szeltük az óceánt, a régimódi Wärtsila motor alattunk csühögött, s úgy nézett ki, soha, de soha nem fogjuk elérni a túlpartot! Én tengeribetegséggel küszködve csak álltam a hajókorlátnál és néztem, hogy a hófehér habok hogyan omlanak le a hajó orráról és simulnak vissza az elképesztően kék vízbe. Nincs fénykép, amelyik azt a színt visszaadná, nincs szimulátor, amelyik az érzést reprodukálná, hogy a semmi közepén egy vacak kis hajó (mert legyen bár a 44.000 tonnás Artemis vagy a 86.000 tonnás Disney Wonder, de akár legújabb 220.000 (!) tonnás luxusóceánjáró) küszködik előre a végtelen vizeken.
Visszatérve mostani utunkhoz, lejtmenetben jöttünk, mert – a Csendes-óceán keletről nyugatra "folyik"! A Fülöp-szigeteknél az óceán szintje 60 centiméterrel magasabb, mint Panama partjainál. Nem hinném, hogy ilyen távon sokat számítana. Ahogy az sem, hogy a Csendes kevésbé sós, mint az Atlanti.
Ensenada jól megél ebből a már említett adminisztratív szabályból, kikötőjét folyamatosan bővítik. A munkálatok cseppet sem zavarták a fókákat, akik szemmel láthatóan igen jól érezték magukat a langyos vízben. Hát az biztos, hogy könnyebb dolguk van, mint alaszkai társaiknak (lásd a 2012. augusztus 29-i Tracy Armról szóló bejegyzést), boldogan tutulnak alig tíz méterre a bámész turistáktól.
Fóka 1.
Fóka 2.
A háziasszonyok kitárgyalják, ki mit főzött vacsorára
Fóka 3.
vagy a gyereket viszik sétálni a jó levegőre.
Fóka 5.
Miközben van aki csak henyél.
Fóka 4.
Minek is dolgozzon, meleg van, a kaja házhoz jön, a háztartással törődni, tisztálkodni meg nem kell. Ez utóbbit érezni is, messziről bűzlő halszaguk van és bármilyen kedves is a pofájuk, bármennyire aranyos is az „ouh-ouh” ugatásuk, nem jó a közelükbe menni, nemcsak azért, mert vadak, hanem mert elég hozzájuk érni hogy utána az ember egy hétig sikálja a kezéről a rátapadt szagmaradványokat.
Ensenada egyébként tipikus mexikói város, semmi különleges nincs benne. Az élet, mint a meleg éghajlatú helyeken általában,itt is az utcán zajlik. A kikötőből kijövet gyerekek árulnak karperecet, cukorkát és mindent.
Sovány kutya
Miért nincsenek iskolában? A fal mellett sovány kutya pihen, láttunkra felkel és eloldalog.
Valahogy minden olyan lepukkant, mégis élettel teli. Nem is hiányzik az a patikatisztaság, ami az Egyesült Államokban van, az az agyonszabályozottság. Ha már patika: itt agyógyszertárakban mindent lehet kapni és semmi sem vényköteles, nagy betűk hirdetik: AMOXICILLIN, STEROID, VIAGRA. Van itt minden, mégis inkább csak egy kis vizet veszek. A Café Torinóba ülünk be internetezni. A kávéfőző kislány arca mosolyra húzódik, mikor spanyolul próbálom kérni a kávét. Ha az ember már tíz szót tud spanyolul, sokkal szolgálatkészebbek, mintha csak a gringók nyelvén motyog.
Amiben nagyok a mexikóiak, az a bőrcipő. Be is szereztem két elsőrangú cipőt, egy feketét-egy barnát. Muszáj volt már, az annak idején Southamptonban 5 fontért vett fekete cipőm kezdte elhagyni magát. Tipikus hajós módon múlt ki szegény: a talpa olyan volt, mintha új lenne, semmit nem kopott, hiszen csak puha szőnyegen jártam benne, de az oldala és a teteje siralmas állapotban volt. Apám egy Spanyolországban lakó barátja mondta annak idején, hogy amelyik cipő nem fényes, az koszos. Itt is rengeteg a cipőtisztító, aki ad magára az fényesítteti a cipőjét.
Cipőtisztítás
A kép bal sarkában lévő Ford furgont már Grafitember is megénekelte (http://napirajz.hu/?p=1191).
Emlékszem, annak idején egyszer én is pucoltattam cipőt, még Görögországban, de kényelmetlenül éreztem magam, mikor a lábam fölé görnyedt egy idegen. Azóta inkább nem csinálok ilyet.
A szegénység itt is szinte tapintható. Rengeteg embernek semmi dolga, csak úgy vannak az utcán,
Alvó ember
de itt legalább nem kell szoronganiuk a téltől.
Folyt.köv.
