2017.05.31. La Coruna
Coruña, ahogy galíciai nyelven mondják, az ókor óta lakott település. Bizonyítéka ennek az 57 méter magas, római kori világítótorony, a Herkules-torony. Az egyetlen olyan világítótorony, mely funkcióját az elmúlt 2000 évben megőrizte!
Herkules-torony
Az épületet a második században emelték, Farum Brigantium néven ismerték sokáig. Mivel a rómaiak számára itt ért véget az ismert világ, ezért Finisterra néven is emlegették. Az eredetileg háromszintes tornyot 1788-ban neoklasszicista stílusban újjáépítették és egy negyedik emelettel kibővítették. Nagy szükség volt a figyelmezetésére, hiszen a part itt rendkívül veszélyes, a sok hajótörés miatt Costa da Morte, Halálpart néven emlegették.
Az idegenforgalmi látványosságot kihasználva két skótdudás is játszik egymást zavarva, így az amúgy is idegesítő bagpipe hangja kifejezetten irritáló. Hogy miért éppen skótdudások? A legenda szerint Herkules ezen a helyen győzte le Geryont az óriást, három nap és éjjel tartó hosszú küzdelemben. Herkules aztán – a kelta hagyományoknak megfelelően – Geryon fejét és fegyvereit eltemette és várost építtetett fölé. Talán erre utal az épület tövében lévő hatalmas mozaik szélrózsa
Szélrózsa
egyik ágában lévő koponya
Koponya
De megtalálható itt többek között nagy kedvencem, Man szigetének jelképe is, a háromlábú izé.
Man
A Herkules-torony mintegy két és fél kilométerre található a központtól, ahol hajónk kikötött,
Kikötői látkép
ezt hűséges kerékpárommal pillanatok alatt megteszem. Innen szemembe ötlik Monte San Pedro az öböl túloldalán, oda szeretnék feltekerni. Az öbölben remek strand található, a Playa del Riazor: árnyas kerékpárút vezet a villamossín mellett, padok, homokos tengerpart és a szokásos ötletes spanyol szobrok, például a Fuente de Los Surfistas. A szökőkútból felbugyogó víz miatt tényleg úgy tűnik, mintha a szörfösök egyfolytában haladnának.
Fuente de Los Surfistas
De ugyanilyen jól elkapták a polip mozdulatát is, mely mintha kifelé igyekezne a tengerből.
Polip 1.
Polip 2.
Azonnal beugrik Grafitember rajza a „polipra hívsz” és jót röhögök magamban, miközben a homlokomon gyöngyözik az izzadtság a meleg és a meredek emelkedő miatt.
A part most rossz iránynak bizonyul, mert a felvonó mellett
Sikló a Monte de San Pedróhoz
már lejt az pálya, visszafordulok kitérek balra. Most kezd el csak igazán kapaszkodni az út, tipikus külvárosi panelházak közé jutok. De ezek a nyolc-tízemeletes házak szerethetően épültek, valahogy nem tűnnek olyan lehangoló szürke monstrumnak, mint az otthoniak.
Szerethető tízemeletesek
Az egyik oldalában jelzés nélküli gyalogút vezet fel a hegytetőre, igaz később megtalálom az aszfaltutat is.
A Szent Péter-hegy a háború előtt katonai bázisként üzemelt, a kikötő védelmére szolgált. 1929-ben Sheffieldben gyártott ágyút 23 alkalommal sütötték el, de sosem csatában. 38,1cm átmérőjű, 17,61 méter hosszú, 86 tonnás ágyú 762 m/s sebességgel röpítette ki a lövedéket.
Ágyú
A park gyönyörűen karbantartott, ottjártamkor épp a füvet nyírták, a kistraktor ügyesen kerülgette a feliratokat, melyeken büszkén hirdették: a park mentes mindenfajta mérgező növénytől. Eddig fel sem merült bennem, hogy La Corunában mérgező növények lennének, most már óvatosabban legelek majd. A bejáratnál étterem és labirintus található, a csúcson pedig obszervatórium, mely sajnos zárva volt. Leültem a tövében és süttettem magam a nappal, miközben a panorámában gyönyörködtem.
La Coruna panoráma
Sajnos a levegő túl párás volt, így a képen távolinak látszik a város, pedig nem voltam messze. A kép baloldalán látható a Herkules-torony.
A város felé gurulva megveszem a szokásos kolbász-kenyér-frissnarancslé hármast és a plázs egy padján elfogyasztom. Beülhetnék egy étterembe, de itt jobb a kilátás és ilyenkor mást úgysem kívánok, csak pár falatkát és rengeteg folyadékot.
A belvárost a belügyminisztérium (vagy tengerészeti minisztérium?) felől érem el, előtte rendőrposztnak kialakított kőkabát. Gondolom hűvösebb, mint a mi fakabátjaink.
Itt nem fakabátnak hívják
A városháza előtti tér kihalt.
Városháza
Ahogy hátat fordítok neki és kinézek az árkádok között a tengerre, belém villan a felismerés: de hiszen ugyanitt, ugyanígy álltam évekkel ezelőtt, mikor az Oceana nevű P&O társaság hajóján dolgoztam. Lassan öreg tengeri medvének számítok...
(La Coruna, 2010. augusztus 29.)
Átevickélek a szűk belvárosi utcákon, eléggé megnőtt a turista/négyzetméter arány.
St Nicholas templom
Még van egy kis időm, tekergőzöm az utcákon a tipikus lodzsás corunai házakat nézve
Tipikus lodzsák
és a partmenti parkban. Egy pillanatra megállok John Lennon szobra mellett.
John Lennon
Tisztelem a fickót. Ha összehasonlítjuk az akkori kor legnagyobb zenészeivel, Glen Millerrel, Lionel Hamptonnal, Frank Sinatrával, Joe Murányival.... és még sorolhatnám, szóval hozzájuk képest amatőr volt, egyszerű akkordokkal, alap ritmusokkal, sima dallamvezetéssel, nem túl erős hanggal, s mégis valami olyat hozott létre, mely szinte kivétel nélkül megfogja az embereket. Mindenki tud legalább két-három beatles-dalt dúdolni és mai hangszereléssel remekül megállják a helyüket. El is határozom, hogy este játszom párat.
Tánctér
