Szerencsétlen időbeosztás jött ki Bordeaux-ban. Délután négykor kötöttünk ki, pont akkor kezdtem teát zongorázni, utána 18:30-kor folytattam a bárban. Másnap ügyeletes voltam, harmadnap hajnali háromkor indultunk. Negyed hattól hatig kiszaladtam és éjjel bringáztam három órát. Így lett számomra a papíron három napos látogatásból – nem egészen négy óra! De hát van amikor összejönnek az ilyenek, Lisszabonban is ügyeletes voltam, igaz, ott már rengetegszer jártam. És Londonban is az leszek az utolsó fél napon, de addigra úgyis ki fogok purcanni. (Így is történt, ld majd a londoni bejegyzést).
Az első háromnegyed órámban csak végigszaladtam a belvároson. Remek kis hajó a mienk, fel tud úszni a folyókon, pont még az a méret, hogy elfér, most is a belvárosban kötöttünk ki a Garonne folyó partján.
Kilátás a hajóról nappal
Az idő meglehetősen hűvös, borongós. A belvárosban rengetegen nyüzsögnek, szombat lévén ráérősen sétálgatnak az emberek.
Nagyon francia
Az egyik kapunál színpad, vagy hatan rappelnek franciául.
Rapkoncert a kapunál
A francia rappel kapcsolatban ambivalensek az érzéseim. Alapvetően a rapműfajt nem szeretem, értem én hogy a ritmus mindenekfelett, de a legtöbb szám alapja, kísérete sírnivalóan egyszerű harmóniákra épül, dögunalom. A francia nyelv ad neki egy különös bájt, pláne ha négerek énekelnek franciául. Pár percig hallgatom, aztán elunom, továbbmegyek.
A rakparton búcsú zajlik éppen, hajózási kiállítással egybekötve. Igazi érdekesség a mini tengeralattjáró
Ez is sárga tengeralattjáró
és a százhatvan centis mikrohajó, a Vera Hugh.
Ezzel az Atlanti-óceánon!
1992-ben, Amerika felfedezésének 500. évfordulója alkalmából Tom McNally navigátor ezzel kelt át az Atlani-óceánon! Az „őrült tengerész”, ahogy városában, Liverpoolban nevezik, hajóját anyjáról, Veráról és apjáról Hugh-ról nevezte el. Mindig bolond volt kissé, számtalan kalandban vett részt, gyerekkora óta más se érdekelte, mint a tenger. Többször áthajózott az óceánon maga készítette járműveivel, nem egyszer kellett kimenteni. Elhatározta, hogy a világ legkisebb hajójával szeli át az Atlantit. Tanári állását otthagyva indult a nagy kalandra, hogy megdöntse hőse, Hugo Vilhen, a törpe tengerész rekordját, aki egy ötlábas (másfél méteres) minijachton kelt át az óceánon. 1992 elején egy bolt második emeletén épített egy 5 láb 2 hüvelyk (1,57 méter nem retardált mértékegységben) hosszú hajót. Egyik késő éjjel a bolt kigyulladt, a beomlott padlózaton át a szerkezet lezuhant a földszintre és összetört. Emberünk olyan volt, mint a király a Gyalog-galoppban,
Gyalog galopp - Egy szép napon ez mind a tiéd lesz, fiam!
azonnal új hajó építésében kezdett. A Vera Hugh eléggé tákolmány jellegű lett, mivel fogytán volt a pénze, mindenféle maradékokból hozta össze. Tengerész barátom hajójából, az Amapolából (www.amapola.blog.hu) kiindulva tudom azonban, hogy ez értő kezek alatt cseppet sem megy a minőség rovására.
A La Manche csatornán lévő ellenszél és nagy forgalom miatt McNally úgy döntött, inkább a kontinensről indul. Hajóját átfuvaroztatta Lisszabonba, ő pedig utánautazott. A busz a Margino úton tette le, ahonnan a kikötőhöz egy forgalmas nyolcsávos úton és vasúti síneken kellett átkelnie. Brit lévén rossz irányba nézett és egy kisteherautó elütötte. A sofőr megállt, majd mikor látta hogy életben van, elmenekült. Tom véresen, szakadt ruhában a hajójához rohant, időben érkezett az összehívott sajtótájékoztatóra, egy csapásra híres lett. Mintha nem lenne elég baja, egyik este, miközben az ellátmányt pakolta, két részeg felugrott a nyitott hajócskára, portugálul énekeltek. A jármű megbillent, víz folyt be a kabinba és a Vera Hugh elsüllyedt. A részeg portugál ki akart ugrani a partra, de a kabátja beakadt, elmerült és buborékok jöttek már az orrán, mikor Tom utánaugrott és kiszabadította. Megmenekült, de a csónak elektromos berendezései a sós vízben áztak és teljesen tönkrementek. Újra meg kellett javítani.
A lisszaboni szél kedvezőtlen az induláshoz, ezért Dél-Portugáliából akart indulni. 1992 decemberében azonban borzasztó erős viharok szakadtak arra a vidékre, a hatméteres hullámok rendkívül kockázatossá tették a hajózást, a portugál hivatalok nem is engedélyezték az indulást. Családja hívta haza az ünnepekre, de ő ragaszkodott ahhoz, hogy ebben az évben még útra keljen, hiszen ez Amerika felfedezésének 500. évfordulója. Tíz napja volt rá...
A kikötői hatóságok folyamatos megfigyelés alatt tartották, nehogy a tiltás ellenére elinduljon. December 27-én a szél keletire fordult, úgy döntött, itt az ideje kihajózni. Két nagy zsák teljesen használhatatlan cuccot cipelt a dokkhoz és megkérte az őröket, hogy vigyázzanak rá, amíg ő a hajóját teszteli, mindjárt visszajön a fontos eszközökért, mondta. Így lógott meg.
Pár nappal később kimerült a rádiója, csak lámpákkal tudott már jelezni. Egy nagyobb hajó ezt nem vette észre és elütötte, szerencsére nem lett komolyabb baja, csak a belső tér telt meg félig vízzel. Tom reszketve a hidegtől pumpálta ki a sós levet egész éjjel. Először 1993 februárjában ért szárazföldet Funchal kikötőjében, Madeirán. Rengeteg kaland – például tönkrement a desztillátora, így félig sós vizet ivott – után, 113 nap elteltével ért földet San Juanban, Puerto Ricóban. 12 kilót fogyott és a veséje majdnem tönkrement.
Sajnos rohannom kell vissza a hajóra dolgozni. Éjfélkor végzek, azonnal biciklire kapok. Elkél a pulóver kinn. A kerékpáromon agydinamóval ellátott világítás működik, sajnos a hátsó lámpa valamikor még az érkezésem előtt letörött, csak macskaszemmel rendelkezik, óvatosan kell a sötétben közlekedni. Legelőször a börzéhez lyukadok ki.
Börze
Innen jobbra fordulok, a Szűz Mária templomot megnézem még, aztán irány vissza amerre a belvárost sejtem. Egy kereszteződésnél rossz felé megyek, hamar a külvárosban találom magam. Csendes utcákon suhanok, orromat megcsapja a friss növényillat, a városi kerthez érek. Körbekarikázom, majd egy lánytól útbaigazítást kérek, teljesen másfelé mutat, mint gondoltam volna. Gyanakodva indulok arra de tényleg nő a népsűrűség, egy büfénél még a biztonság kedvéért megkérdezem, merre az arra, tízszavas franciatudásomra rendkívül udvariasan reagálnak, azonnal „monseiur” leszek, pedig csak a „Centre Ville” után érdeklődöm.
A belvárosba a számtalan kapu egyikén térek vissza.
Kapu
A Szent András katedrális kecses épületét elhagyva
Szent András katedrális
a bulinegyedbe érek; szombat este lévén tele fiatalokkal. Bordeaux egyetemi város, meg is látszik rajta. Fiatalos, lendületes és tele élettel. Az egyetemisták mindenhol házibuliznak, akárcsak Sophie Marceau annak idején. A fiatalok az ablakokban ülnek, hangoskodnak és szemmel láthatóan pokoli jól érzik magukat.
Kapu II
Az idő rohamosan telik, átszaladok a hídon a túlpartra, de ott ilyenkor, hajnali kettőkor nem találok semmi érdekeset. A túloldalon ragyog a kastély. Megéhezem, ilyenkor már csak a kebabos van nyitva, eszem egy perzsa módra elkészített kebabot, remek.
Másnap későn kelek, nincs hova sietni. Kiülök a hátsó fedélzetre, nézem a várost. Már tegnap feltűnt, hogy a villamos – felsővezeték nélkül közlekedik!
Villamos felsővezeték nélkül
Ráadásul ahol csak lehet, füvesítették a pályát.
Füvesített villamossínek vezeték nélkül
Ide aztán igazán illik a Rolls Frakció száma, hogy „Magyarázd meg, hogy mitől megy a villamos!”
Rolls - Mitől megy a villamos?
Az idő kifejezetten hűvös, pulóver kell és hosszúnadrág. Elkezd az eső cseperészni, aztán mintha mindegy volna, el is áll. A parton ennek ellenére folytatódik az ünneplés, bár elég gyéren szivárognak a népek. Tőlünk is szépen látszódik a két kiállított vitorláshajó. Innen úgy tűnik, hogy most is tengerképesek.
Vitorlások
Gyönyörködnék a katedrális tornyában, de a két mellette lévő daru bezavar a képbe. Általános megfigyelésem (Kisember második fényképezős törvénye), hogy ha nagytotált akarsz készíteni, mindig lesz benne egy toronydaru és/vagy egy fehér, esetleg ezüstszínű furgon. Közeli képeknél pedig kínai turista, aki a fenekét kidugva fényképezi az ujjaival V alakot formázó feleségét vagy lányát.)
Amint így fagyoskodom, legnagyobb megdöbbenésemre úszók tűnnek fel a folyóban. A levegő hőmérséklete kb 15 fok, a folyóé se lehet több tizenkettőnél.
Úszók a folyóban
Valamiféle verseny lehet, mellettük szörfdeszkákon kézzel eveznek, biztatják őket.
Este két szett között kinézek, gyanúsan sok hajó közeledik, az ácsorgók száma is növekszik és valóban: tizenegykor óriási tűzijáték kezdődik, majd fél órán keresztül tart.
Tűzijáték I
Tűzijáték II
Hajnalban továbbindulunk. Pár nap és London!
