Én G. vagyok. B. nem tudott kimenni a hajóról az IPM (kikötői ügyelet; a szerk) miatt, ezért felajánlottam neki, hogy ha nem bánja megírom én a blogot erről a csodálatos helyről, amibe bele is egyezett. Úgy gondoltam, hogy biztos vannak akik követik a hajó útját és esetleg várják az újabb élménybeszámolókat, miért pont ez a hely maradna ki.
 
Halong Bay, Vietnám
 
Csak pár érdekesség a helyről! 
 
Az öböl különlegessége a kb. 1969 a tengerből kiemelkedő sűrű csoportokban kialakult dzsungelnövényzettel fedett hatalmas mészkő oszlopai.  Kétségkívül Vietnám természeti szépsége, ami 1994-től a Világörökség része és több mint 3000 szigete a Tonkin öböl smaragdzöld színű vizéből emelkedik ki.  Szigeteinek csodálatos partjait és dramatikus barlangjait a természet erői a szél is a víz több millió év alatt alakították ki. 
 
      Kora reggel érkeztünk meg a hajóval és kikötő hiányában kishajós kiszállítással kezdték meg az utasok partra szállítását.  Szerencsénkre  9 óra után ki lehetett menni mert addigra már a kirándulós csoportok mind elindultak.  Sokan Hanoi-ba Vietnám fővárosába mentek ami 3,5 órára van Ha Long városától de a hajó utasainak és személyzetének nagy része helyben fedezte fel a környezetet.
 
Én és Sz. kb. tíz óra felé mentünk ki és a partra érve egyből megrohamoztak minket a  hajós kirándulásokkal, elég vegyes ajánlatokban.  Mi egy kisebb hajót szerettünk volna bérelni, hogy egy picit jobban felfedezhessük a még nem elturistásodott helyeket.  Az egyik Hotelben megkérdeztük a recepciósokat , feltételezve, hogy beszélnek angolul, mégis merre kell bemenni a városba és ez mennyi időt vesz igénybe.  Megkérdezetem  hogy „ How Long Does it Take” erre ő el kezdett bólogatni, hogy „Yes! Ha Long” na ott be is fejeztük a beszélgetést, és egy szintén angolul nem beszélő taxissal bevitettük magunkat a piacra.  A látvány és a szagok együttese eléggé bizarr hatást keltettek, főleg a halpiacon. 
 
  kagylópucolás 
 

A nem túl kiépített piac melletti  kikötőbe szállítják nap mint nap a halászok az árút és onnan viszik tovább a helyiek az úszófalvakba.    
   Áruszállítás 

 
A piacon eltöltött rövid idő után kérdezősködni kezdtünk a helyiek között, hogy mégis hogy tudnánk bemenni oda az úszó házak közé, és válasz helyett már ordítottak is a partról az öbölben várakozó hajósoknak, hogy jöjjenek értünk, majd  megkezdődött az alkudozás.  Mutattam nekik az amerikai dollárt de nem is nagyon ismerték, forgatták , vizsgálgatták,  aztán két dollárba meg is egyeztünk egy idős asszonnyal aki kievezett a partra. Már a beszállás sem volt egyszerű, nem sok kellet, hogy beessek a vízbe, mivel csak homokzsákokon és összehordott törmelékeken lépkedve tudtunk a csónakba szálni. Majd elindultunk a házak felé. Nagyon nyugodt és békés volt az egész csónakázás, nem volt zúgó motorhang ,  csak az evező keltette kellemes csobogás.   
    a helyi nénike evezés közben 
 

Jó volt megfigyelni a helyi halászok hétköznapját, kicsit átszellemülni  velük.  Volt ház ahol még kutyák is voltak, máshol a teraszon játszottak a szülők a gyerekeikkel.   
   

Az öbölből lassan visszafelé haladva a nagy halászhajók árnyékában egy-egy kiscsónak haladt csak el mellettünk .  
    
 

Ha Long városból a helyi kézműves piac megnézése után ismét taxival mentünk vissza a kikötőbe, ahonnan a Junk hajókkal indítják kirándulásaikat a Ha Long öbölbe.  Már nem is kell mondanom, hogy azonnal megrohamoztak a drágábbnál drágább árajánlatokkal , amit azonnal a negyedére,  de valaki még attól lejjebb is tudott alkudni.  Beraktak minket egy taxiba és kb. 3 km-re elvittek minket , ahol felszálltunk a Halong Bay nevű Junkra.   
 

Szerencsére nem voltunk sokan a hajón, és így nyugodt körülmények között lehetett élvezni a három órás utazást.  A partról az öbölbe kb. 45 perc alatt értünk , mellettünk sok - sok hajóval, akik hasonló helyekre indultak

Mi elsőként a Thien Cung barlangot néztük meg, belső termei és sziklaformációi rendkívül lenyűgözőek , főleg a  megvilágítás miatt is.

 Thien Cung barlang

A barlangban libasorban haladtunk egymás után a sok turistával együtt,  amíg a kijárathoz nem értünk,  majd onnan meredek lépcsőkön keresztül vezetett le az út  a hajókhoz, ahol legalább 30-an próbáltak beférni egy öt férőhelyes kikötőbe.     

A hajónkat alig találtuk meg és lehet, hogy csak pár percen múlt, hogy nem hagytak ott minket.  A végén egy a mólóhoz kikötött hajón keresztül átmászva értük el.  Onnan tovább a hatalmas sziklatömbök árnyékában megbúvó úszófalvak és a csókolózós kövek felé vettük az irányt , ahol a látvány igazán fenséges volt.  
   
 

Négy óra felé visszaértünk a kikötőbe, majd onnan egy kisebb séta után egy bazársorra értünk ahol mindenféle fából csodálatosan kifaragott és egyéb ajándéktárgyakat lehetet venni. Számomra a legérdekesebb a vietnámi kígyólikőr volt, amibe tényleg bele van rakva egy döglött kobra. Ez a régi Magyar vilmoskörte pálinka vietnámi változata, amiben egy körte volt. 
    
A  napot egy jó vietnámi Pho Bo ( beef noodle soup) nevezetű tésztás csípős marhahúslevessel és  helyi Saigon sörrel koronáztuk meg.  A visszaút  egy trishaw-val,  a népszerű háromkerekű biciklivel történt. Azt nem mondom, hogy élvezetes volt, de ezt is ki kellett próbálni egyszer.
 
Két nap múlva Phu My dél Vietnám kikötője lesz, ahonnan főleg Ho Chi Minh City-be a régen Saigon-nak nevezett városba lehet eljutni.