Két tengeri napunk volt, most egy nap kikötő, aztán megint két tengeri nap Southamptonig, ott fordulás (a legnagyobb szívás, rengeteg munka, gyakorlatok, stb), aztán megint két tengeri nap.
Tegnap annyira meg voltam kavarodva, hogy felmentem játszani fél nyolckor a Crow's Nestbe és nem értettem, miért nem szól a vacsorára hívó harang, pedig már nyolc is elmúlt. Nyolc óra tízkor leesett, hogy nekem nyolctól kellene játszanom fél kilencig, nem fél nyolctól nyolcig. Úgyhogy sztahanovista voltam, volt egy egyórás szettem. Nem esett jól. :)
Szokás szerint kikötöttünk Gibraltárban. Itt megtankoltunk, de nem mi mentünk a benzinkúthoz, hanem az jött hozzánk.
benzinkút
tankolunk
Nem kicsi kis falusi kút ez, az arány kedvéért itt egy kép, ahol emberek vannak rajta.
repül a, repül a...
700 tonna nehézolajat vettünk fel, ez kb. 700.000 (hétszázezer!) liter üzemanyag. Mivel ez a hajó is menet közben óránként kb. 10 tonnát használ (tehát kb. 40 kilométeren 10.000 liter, azaz 100 kilométeren 25.000, huszonötezer liter), nem fog sokáig tartani. A nehézolajat, mely szobahőmérsékleten szilárd, olyan, mint a bitumen, felmelegítik 40 fokra, úgy már elkezd folyni. De vigyázni kell, hogy ne menjen 60 fok fölé, mert ott meg már begyullaszthatja egy szikra. Nem egyszerű mesterség ez!
Gibraltárról már sokszor írtam, most végre volt egy kis időm megnézni a “hátsó udvarát” is, azaz letérni a fő turistautakról.
“We were british, we stay british” - hirdetik a pólók a főutca üzleteiben. Nos, ez nem tudom mennyire igaz, ha az ember a lakosságot nézi, itt aztán tényleg keveredik minden. Már az is furcsa, hogy egyszerre lehet euróval és angol fonttal fizetni, ráadásul ők gibraltári fontot adnak vissza, ami szinte teljesen ugyanúgy néz ki, mint az angol, csak éppen a hajóbárban nem akarja elfogadni a pultos, mondván, az egyfontos nem recés. Hogy az a...
Ugyanannyi spanyol szót hallani, mint angolt. A mutatványosok a világ minden tájáról jöttek, a múltkorjában fényképezett vadnyugati figurával most beszélgettem, ő belga, mellette egy cseh fiú állt fehér ruhában, csengettyűvel, de volt még több nemzet képviselője is (orosz hússalátát nem láttam)
Ahogy az ember letér a főútról és elkezd kaptatni a meredek, szűk utcán, mindjárt egy szegényes déli országban érzi magát.
a főutca háta mögött
Sok robogó, arab nő vezette autó.
arab nő kocsit vezet
Az utcák olyan szűkek, hogy járdának nincs is hely. Ezért aztán, mint a régi szép időkben, mindenki egy helyen közlekedik.
shared zone
Egy fél órácskát ha sétáltam a melegben. Gyönyörű, zegzugos, rothadásszagú udvarok vannak, amik összekötnek több szinten lévő udarokat
zegzugos mediterrán udvarok
Egy borbélyműhelyben nagy volt a forgalom. Igazi pengével borotváltak éppen – ez is arab beütés, hogy ezt nem otthon csinálják.
borbélyok és kuncsaftok
A meleg azután visszaüldözött a hajóra, sajnos itt nincs szolgálati bicikli, én meg nem fizetek 3 fontot egy ötperces útért, inkább egy negyedóra alatt visszasétáltam. Így legalább találkoztam egy szép fekete kutyával. Megijedt a fényképezőgéptől, nem úgy, mint a haverjai, a majmok odafenn.
pedig épp dühös volt
Másnap a bárban India függetlenségét ünnepelték. Nem nagyon járok oda, zaj van meg számomra ismeretlen emberek, de ezt muszáj volt megnéznem, ahogy az angolok által fizetett indiaiak ünneplik, hogy végre annyi év után kiebrudalták a briteket az országukból. Kaptam egy indiai kitűzőt, szinte magyar, narancssárga-fehér-zöld, azt gyorsan kitettem. A currys kaját nagy ívben elkerültem, de volt ingyen pia, úgyhogy egy egész doboz sört megittam. Pontosabban a felét a kabinomban, mert nagyon hangosak voltak. A tiszti folyosón, ahol lakom, állt a néma csend.
