Kellemes karácsonyt mindenkinek!
Itt semmiféle karácsonyi hangulatot nem lehet felfedezni, a kirakott jézuskaszobrok, háromkirály-installációk és fényből szőtt hópelyhek inkább groteszkül hatnak a 25 fokban. A személyzet egy emberként ül a terminál, a Festival Place minden fellelhető négyzetméterén és vadul internetezik, skype és egyéb kommunikációs formákat igénybe véve. Furcsa, hogy ha én innen, a világ végéről egy otthoni vezetékes számot hívok, az 2 eurocent, kb. 6 forint percenként, azaz olcsóbb, mintha otthon felhívnék valakit. Kakaja velikaja tyehnika! - kiálthatna fel Virág Cecília, orosztanárnőnk a gimnáziumban.
Megleptem magam karácsonyra egy csontkovács-kezeléssel. A repülőút annyira kikészít ugyanis, a hosszú üldögélés apró helyen, utána rögtön bőröndöket cipelni, emelgetni, ráadásul a hajóra menet ideje sincs az embernek, hogy előtte nyújtózzon. Szóval elmentem egy helyi csontkovácshoz. A rendelőhöz vezető út tipikus bahamai. A Bay Streeten kell menni, elhagyva a belvárost (öt perc séta) egy tábla jelzi, merre.
irány a csontkovács
A kis utca pont olyan, mint minden a trópusokon, a turisták által még látott rész rendben van tartva, de itt bizony már elhanyagolt kertekbe lát az ember
a hozzá vezető út
tipikus Bahama
A házak is olyanok, mintha egyszer száz évvel ezelőtt valaki megépítette volna őket és azóta nem nyúlnának hozzá. Pedig laknak benne.
laknak benne
Maga a rendelő szimpatikus, a fura az volt, hogy akiről azt hittem, hogy az asszisztens, az volt a doktornő; hiába na, nem lógott a nyakában sztetoszkóp, mint a Vészhelyzetben. Látva rajtam a meghökkenést, kedvesen elmagyarázta, karácsony előtt egy nappal már mindenki szabadságon van, az asszisztensek is. Kiderült, a kanadai határhoz közeli városból származik; kitárgyaltuk a fura karácsonyt, aztán megropogtatott. Nem olyan jól, mint otthon, dehát Leonyidból csak egy van. A rendelő egyébként nagyon kellemes, minden van benne, ami kell, még szemléltető gerinc is, azon próbálta megmagyarázni, mit fog tenni velem. Az első mozdulata után éreztem, hogy profi, úgyhogy mondam neki, megbízom benne, ne magyarázzon, úgyse értem a felét se az orvosi szakkifejezéseinek. Ezzel lefegyvereztem. Van egy érdekes technikája, a kezelőágy egyik eleme deréktájon rézsútosan kiemelhető egy karral, s mikor rányom a gerincre akkor visszaugrik le a helyére, gondolom ezzel valamiféle lökést adva a porcoknak. Egész jó lett a hátam, most már lehet vele tornászni itt a hajón a minden jósággal felszerelt konditeremben.
Visszafelé már igencsak az árnyékban kellett gyalogolni, kezdett kutya meleg lenni. Találkoztam két biciklis rendőrrel, szúrósan néztek, mikor lefényképeztem őket.
biciklis rendőrök 1
A következő rendőr éppen megállított egy autóst és igazoltatni kezdte
biciklis rendőrök 2
Azért arra kíváncsi lettem volna, hogy egy üldözést hogyan foganatosít. Lecsapja a váltót a legkisebb fogaskerékre és belefeszül a pedálokba? Igaz, a Bay Street környékén biztos utoléri, mindig hatalmas itt a dugó. Teljesen értelmetlen módon beengedik a forgalmat a bevásárlóutcába, elvágva ezzel a két oldalt egymástól. Tisztára mint nálunk a hatvanas években. A felfestés is ilyen, sok helyen látni még, hogy a járdaszegély fekete-fehérre van festve, kifejezetten harmincas évekbeli gyarmati hangulatot áraszt.
Az egyik vendéglő teraszán egy szivarsodró emberre bukkantam. Íme, így készül az eredeti szivar:
Eszközigénye nem túl nagy. Van egy kis kézi késszerű vaslap (nem tudom a szakkifejezést, talán valaki majd kisegít), egy guillotine-hez hasonló szivarvágója, egy kis tégelyben gélszerű anyag, én glicerinnek néztem és egy spriccelővel ellátott kis víztartály.
szivarkészítő
Az előszedett dohánylevelek után gondosan visszazárja a nylonzacskót, hogy a dohány aromája megmaradjon.
visszazárja
A marokra fogott dohánylevelet aztán betépkedi.
betépkedi
Utána félbehajtja, megint betépkedi. Majd hosszanti irányba megint félbehajtja és ezt ismételgeti.
félbehajtja
Egy másik dohánylevélbe belecsavarja...
feltekeri
… és megsodorja...
megsodorja
… így el is készül a belseje.
kész a belseje
Most már csak szép pofásra meg kell szobrászkodni. Egy csinosabb nagy levélből lesz a külső héj.
ebből lesz a burok
Megnedvesíti a kezét és gondosan kisimítja a valóban szép levelet
gondosan kisimítja
Ezt is rásodorja a testre, s az egyik végét a vágóval egyenesre igazítja. A kis késével megmetszi a levelet, majd a szivar tetejére illeszti, “kupakolja”. Hogy odaragadjon, a kis tégelyből egy mini kenetnyit használ.
kupakolás
Már csak a végső művelet maradt hátra: a guillotine-nal a másik végét is levágja, és...
levágja
… kész is a mestermű.
kész a mű
Az egész művelet kb. 10-12 percig tartott. Ez azt jelenti, hogy egy óra alatt 4-5 szivart tud elkészíteni. Így már érthető, hogy miért kerül annyiba egy valóban jó minőségű, illatos, kézzel készített szivar. A fickó először nem értette, miért fényképezem olyan lelkesen, de mikor a végén közöltem, vele, hogy egy igazi művész (mert szerintem igenis az, aki ilyen szép szivart tud sodorni, a szakmája művésze), akkor megenyhült. Láttam, hezitál, ne adjon-e egyet, de gyorsan megnyugtattam, hogy nem dohányzom.
Visszatértem a terminálba és én is beszálltam a telefonálók egyre duzzadó csoportjába. Ki kell használni, ha az ember ingyen internethez jut.
