A hatórai szettem után visszamentem a kabinba olvasgatni, de háromnegyedóra múlva gyanús lett, hogy nem hallom az indítómotorok zaját. Mert hogy hétkor, a szokásos időben nem indulunk, az még magyarázható egy utas késésével, de sokkal többet nem szoktak várni. Gyorsan felhívtam Tibort, ő mindig mindent tud, most is igazolta reményeimet, késő éjjel futunk csak ki. Akkor irány az éjszakai Nassau!
Ilyenkor a legénységből, aki csak teheti elhagyja a szörnyű-imádott hajót. Nekem nem annyira fontos, de ők egész nap be vannak zárva, dolgoznak, mint az őrült, este pedig, mikor kis idejük lenne, már vízen vagyunk. Akinek nem jut elég idő, az is kiül legalább pár percre a hajó elé a pier-re.
a legénység kiül a partra
A terminál és az irányítótorony kivilágítva, csöndesen vigyázza a kikötőt, már csak a mi hajónk áll benn, a napközbeni sürgés forgásnak, kántálásnak (hair braiding, madam, hair braiding! Scooter! Scooter! Taxi to the Paradise Island! 4 dollars only! Snorkeling, come join!)nyoma sincs, egyetlen katona nézi csak unottan a visszaérkezők igazolványait.
terminál és irányítótorony
A terminálból kilépve most nem kell a baloldali közlekedésre és a sok autóra figyelni. Üres a szökőkút környéke is, ahol napközben a sofőrök kvaterkáznak utasra várva.
szökőkút
Igazság szerint Nassau nem olyan érdekes éjjel, legalábbis a kikötő része. Gondoltam átmegyek Paradise Islandra yachtokat fényképezni, de elég szeles volt az idő. A mi százhatvanezer tonnás hajónk meg se mozdult, de kishajókat ringatták a hullámok, sötétben, hosszú záridővel nem lehet éles képet készíteni, leteszteltem a mi hajónk faránál állónál.
yacht a kikötőben 1
yacht a kikötőben 2)
Mikor közelebb mentem hozzá – ami itt annyit jelent, hogy végigsétálok a majd' háromszázméteres hajótest mellett, továbbmegyek egy kissé majd balra fordulva újabb negyven méter a keresztben álló yachtig – és egy vonalba értem a hálófülkékkel, akkor hallottam meg a mi hajónkról, az Evolution diszkóból áradó zenét, szegények pont telibe kapták. Az jutott az eszembe, mikor Újpalotán laktam panelben és az ablakom családiházas övezetre nézett. Én az olcsó panelből kertvárosi környezetre láttam, ők a családi házukból egy tízemeletes panelt bámultak. Visszatérve a yachthoz, nem nagyon bánták, az ő hajójukról is mulatozás zaja hallattszódott. Ki is az a legénységen kívül, aki pihenni akar a Bahamákon?! Aki meg igen, az majd átmegy a kishajó túloldalára, ahonnan az Atlantis épületei láthatók
Paradise Island
Mint írtam, a legénység egy része nem mulat. Az indiaiak egy emberként gubbasztottak a bezárt terminál körül, elkapva az internetjelet, otthonukban most dél környékén jár az idő, a skype áldásait illik kihasználni. Minden létező felületnél állnak, ülnek, guggolnak. Nemcsak itt, mindenhol a városban, ahol csak szignált lehet varázsolni.
(kép: aki ahol jelet talál, ott internetezik)
Mint írtam, Nassau éjjel – nem szép. El akartam menni a híres királynő-lépcsőkig, de az őr azt mondta, nem menjek, felesleges. Kivilágítva nincs ésveszélyes a környék. Maradtam inkább a Bay Street környékén. A parlament kivétlesen szépen mutatott.
parlament
A Bay Streeten napközben mozdulni sem lehe a sok bámész turistától, most egy-két bulizó fiatalt leszámítva
mulató fiatalok
senki nincs az utcán, üresen ásítoznak a kirakatok, a nappal gusztusosan kitett órák, parfümök, ékszerek csillogása helyett most csak a meztelen polcok meredeznek. Viszont legalább szépen látszódik a mintás burkolat.
üres a tengermintás sétálóutca
Rolex és Cartier
Felépült végre a piac is, bár meg kell mondjam, nekem csalódás volt, mert míg Kambodzsában, Thaiföldön és az arab világban a piac a helyi élet közepe (lásd ottani bejegyzéseimet), itt kifejezetten turistacsalogató célt szolgál. Nagyjából mindenki ugyanazt árulja: trikók, kézzel hímzett szalmakalapok-táskák és fából faragott porfogók.
a piac bejárata
Odébb már csak egyetlen érdekes épület akad: a British Colonial Hilton,
a British Colonial Hilton
A bejáratánál ahogy kell drága gépkocsi, siker pénz csillogás.
a Hilton bejárata
Én, aki már annyi ilyen luxusszállóban megfordultam, valahol félúton az alkalmazott és a vendég között, tudom, hogy nem ér annyit az egész, amennyibe kerül, de láttam, egy páran megbámulták a diszkréten bokrok és szobor mögé rejtett bejárót.
Visszafelé már messziről hallani a dübörgést, a legénység szerencsésebb tagjai a Senor Frogban isznak és tombolnak. Nem elég a heti körülbelül két party a hajón,
mulató a tengerre építve
A Senor Frogban a Bahama Mama koktélt nagy műanyagpoharakban adják, amit aztán haza lehet vinni. A képen a baloldali kislány kezében is ilyen tart, miközben visszafelé tartanak fecserészve a hajóra. Gondolom kitárgyalják, kivel mi történt.
lányok hazafelé
A Dream méltóságteljesen, a széllel és a bulival mit sem törődve várja haza a megtérőket.
(kép: Disney Dream)
A múltkor feladtam a rejtvényt, hogy mi a különleges a horgonyon. Nos, a P-60, azaz a “Bahamas” cirkálónak akkor festették újra a macskáját, ezt lehetett látni a képen. Gyönyörű feketén csillog. Szárazföldi népnek ez nem sokat mond, de aki dolgozott hajón, az tudja, hogy a rozsda abban a pillanatban elkezdi rágni a vasat, amint víz éri. A nagy utasszállítókon, mint a mienk, egész regiment ember mást sem csinál egész nap, mint sikálja, vakarássza, csiszatolja, festi, lakkozza, simítja a hajótestet és akkor még a belső munkálatokat végzőkről, mint például a szőnyeges, az asztalos, az üveges, elektrikus stb. (összefoglaló nevükön Deck Department) nem is szóltam. A haditengerészek is vigyáznak a hajójukra de persze nem úgy, mint mi, hanem amikr idejük van, akkor egyszerre egy nagyobb részt rendbe hoznak. A “Bahamas” ugyan kifutott éjszakára járőrözni, de benn állt a P-61, azaz a “Nassau”. Íme az ő horgonya:
horgony
