Egy ismeretlen repülőtéren való leszállás után a pilóta megtörli az izzadt homlokát. „Ez kemény volt” – mondja – „ez a leszállópálya alig hetven méter hosszú!” „Hát igen” – jegyzi meg a másodpilóta – „de legalább két kilométer széles!”
Mi kell egy repülőgépnek ahhoz, hogy felemelkedjen a talajtól? Felhajtóerő. A felhajtóerő pedig nagyrészt a szárnyfelülettől és a sebességtől függ. Minél nagyobb a szárny, annál kisebb sebesség is elég a felemelkedéshez, minél kisebb, annál gyorsabban kell száguldjon a repülő, hogy el tudjon rugaszkodni (most a szárnyprofilról és egyebekről ne ejtsünk szót). Viszont minél nagyobb a szárnyfelület, annál nehézkesebb a manőverezés. Íme a repülőgép-hordozók dilemmája. A gyors, mozgékony, kis szárnyú vadászgépeknek hosszú kifutópályára lenne szükségük, s mégis, alig 300 méter áll rendelkezésükre. Ez bizony mind a fel- mind a leszálláshoz kevés. A mérnökök az elinduláshoz két megoldást találtak, az egyik a „síugrósánc”, mikor a hajó orrát síugrósáncszerűen felkanyarítják, ezzel mintegy feldobva a levegőbe a gépet. Ezt leginkább az angolok és a szovjetek használták; ha jól tudom, ilyen volt a nemrégiben a kínaiaknak eladott Varjag is. Az amerikaiak más megoldást, a gőzkatapultot használják. Itt a repülőt egyszerűen kilövik, mint egy csúzliból. Generációm tagjai még bizonyára emlékeznek a Lemezárugyár csodálatos termékére, a mini autópályára, ahol a kis alumíniumautót a kezdőpontra behelyezve, majd egy nyelvecskét lenyomva egy, a táblában lévő pöcök a kisautót előre gurította. Pont így működik a repülőgép-hordozó indítója is. Ennek ellenére, mikor elhagyja a kifutópályát, egy pillanatra a fedélzet alá billen a repülő. Ilyenkor aztán belead a gép apait-anyait, dolgozik az utánégető, fogy az üzemanyag!
Aki utazott már repülőn, az tudja milyen érzés a leszállás, mikor azt a hihetetlen sebességet, ami a fennmaradáshoz kell, fékezéssel próbálja a pilóta felemészteni. Ilyenkor megfeszül az ember hasán a biztonsági öv, keményebb fékezés esetén kiesik az ember öléből ami benne van. Most ugyanezt képzeljük el többszörös sebességnél, úgy, hogy csak 200-250 (a szögfedélzeten 120-150!) méter van megállni, ha túlszaladunk, akkor belepottyanunk a tengerbe és utána rögtön elgázol minket egy százezer tonnás hadihajó. Mégis, hogyan lehet megállítani egy gyorsan rohanó vadászgépet, vagy akár a nagyobb tömegű felderítőgépet ilyen rövid idő alatt? Pont úgy, mint ahogy az amerikaiak ősei megfékezték a száguldó bölényt. Lasszóval. Csak itt a lasszó – azaz a fékezőkábel – ki van feszítve a földön és a bika – azaz a repülőgép – „szarva” a nem a fejéből nő ki fölfelé, hanem a farkából lefelé.
akasztóhorog
Mikor a gép a fedélzethez közeledik, kinyúlik a horga és a betonon húzva megpróbál beleakaszkodni a földön keresztbe kifeszített kábelbe.
akasztóhorog beakadás közben
Nézzük csak meg közelebbről, hogy ennek a száguldó járműnek, amelyet bizony sokszor lökdösnek a tengeri szelek (plusz gondolom a nagy felületű hajótest fölött finom kis termikek, emelő légáramlatok is keletkeznek) mibe kell a nemegyszer a hullámok miatt bukdácsoló fedélzeten beleakadnia:
akasztóhorog beakadás közben 2
Természetesen nem csak egy kábelt feszítenek ki. Ennek ellenére megesett például2003. szeptember 11-én, hogy az USS George Washington (CVN73) fedélzetéről túlfutás miatt lezuhant egy kétüléses amerikai F/A–18 Hornet. A gép az utolsó fékezőkábelt kapta el, majd a lassítási szakaszban kiszakította a baloldali kábelbekötést és a gép lehajtva a szögfedélzetről a vízbe esett. A lefutás után a pilóta katapultált.
Ez aztán a teljesítmény! És ezután kell kibírnia a pilótának a félelmetes gyorsulást, hiszen ugye a lassulás is gyorsulás, csak negatív gyorsulás. Nem csoda, ha csak a legjobban kiképzett és tökéletes kondícióban lévő embereket alkalmazzák erre a munkára.
Tulajdonképpen hogyan is működik egy repülőgép-hordozó? A repülőket vagy a fedélzeten vagy a hangárban tárolják, ez utóbbiban szerelik is, védve az időjárás viszontagságaitól. A hangárban jelenleg kiállított tárgyak és aktív szimulátorok, centrifugák és rázógépek vannak. Egy menet csak hat dollár!
hangár
Mikor ezeket a sorokat írom, egész délen vagyunk, Mexikó magasságában, az idő gyönyörű, most megy le a nap és mégis olyan hűvös, friss szél fúj, hogy bizony zakó nélkül fáznék. Mikor északon jártunk akkor épp csak egy pár fénykép erejéig dugtam ki az orromat a jól temperált belső térből. A vízen nem gyerekjáték az időjárás, egy pillanat alatt ki lehet hűlni. A sós vízpára mindent szétmar. Jobb helyen vannak az érzékeny műszerekkel telített gépek és fegyverek a védett hangárban. A hangárba az eszközök egy csörlős emelővel kerülnek fel a mélyebb szintekről. Mivel a legtöbb helyet a gépek szárnyai foglalják, ezért azok egyszerűen felhajthatók.
jól láthatóak a visszahajtott szárny belső részei
A helikoptereknek pedig szépen takarosan hátul copfba fogják a rotorjait.
heli1
A képen egy HUP látható, egy 1949-ben szolgálatba állított tandemrotoros helikopter. Ugyanaz a motor hajtja, mint a Sherman tankokat a második világháborúban. Kétfős személyzetén kívül négy utast is magával vihetett. Rotorjai, mikor nem voltak összehajtva, tíz és fél méteres körben forogtak. A test több mint 17 méter hosszú!
A hajó oldalán találhatók a liftek, amikkel a repülőket és az eszközöket a fedélzetre emelik. Az előző blogbejegyzésben már látható volt egy kép erről („szögletes és kerek formák”).
A Midway a liftről fényképezve
A kifutópályát igyekeznek szabadon tartani. Harci helyzetben bizony megesett, hogy egy sérült helikoptert kiürítés után egyszerűen lelöktek a vízbe, hogy helyet csináljanak a következő leszállónak.
A korai repülők még propelleresek voltak.
kezdeti idők
Volt amelyik nagyon komoly teljesítményt nyújtott. Az SBD Dauntless például a II. Világháború legeredményesebb bombázója volt. A háború első felében több ellenséges hadihajót süllyesztett el, mint bármely más amerikai hadihajó vagy repülő. Az „SBD” jelölés a „Slow But Deadly”-re utal. Speciális perforált fékeket használt, hogy kellően le tudjon lassítani és ezáltal pontosabban tudjon célozni. Az 1942-es midway-i ütközetben a Dauntlessek négy japán repülőgép-hordozót süllyesztettek el. Kétszemélyes gép, maximális sebessége 394 kilométer óránként, tömege öt tonna és a szárnyfesztávolsága 12,5 méter. Hossza 10 méter.
komolyodnak a gépek
Az utolsó propelleres gép az A1 Skyraider volt. A koreai és a vietnami háborúban használták, fő szerepe a gyalogság támogatása volt, órákig tudott repülni a csatatér felett, nagy mennyiségű bombát, rakétát cipelve. Bár nem volt felkészítve a MiG-ek elleni harcra, 1965 június 25-én a Midway négy Skyraidere összecsapott a vietnami MiG-ekkel és egyet lelőve veszteség nélkül elmenekültek. Egyfős személyzetét 511 km/h sebességgel szállította akár 1500 km távolságra, majdnem 10 kilométeres magasságig, ha kellett. 20mm-es szárnygéppuskákkal szerelték fel. Szárnyfesztávolsága 15.24 méter, hossza 11,6 méter.
A1 Skyraider
Az F9F Párduc volt az első lökhajtásos repülő, melyet a koreai háborúban használtak. Sok kockázatos bevetésen vett részt, mélyen behatolt az ellenség vonalai mögé, vagy a szövetséges erőket támogatta a frontvonalon. Húsz mm-es ágyúkkal, bombákkal és rakétákkal szerelték.
Személyzet: egy fő
Szárnyfesztávolság: 11,58 m
Hossza: 14,12 m.
Tömeg: 8,5 tonna
Maximális sebesség: 931 km/h
Hatótávolság: 2012 km
F9F Párduc
A4 Skyhawk
A hatvanas évek legendás bombázója, ez már atombombák ledobására is alkalmas volt. Egyszerűsége és ereje miatt csak „robogó” néven emlegették. Az egységek vietnami háborúban harcoltak, súlyos veszteségeket szenvedtek a vietnami légelhárítás miatt. Ezek a veszteségek ösztönözték az amerikaiakat az ún. „intelligens bombák” kifejlesztésére.
Zuni rakétákkal, 20mm-es ágyúkkal szerelték fel.
Személyzet: 1 fő
Szárnyfesztávolság: 8.3 méter
Hossz: 12,1 méter
Tömeg: 11,1 tonna
Sebesség: 1078 km/h
Hatótávolság: 2735 km
A4 Skyhawk
F4 Phantom
Univerzális gép volt, alkalmas bombázásra, csapatok támogatására és felvette a harcot Vietnamban a MiG-ekkel. A hatvanas évektől egészen 1987-ig szolgáltak! Itt már érdekes megnézni a maximális sebesség/hatótávolság arányt, azaz ha teljes sebességgel ment, akkor alig több mint egy órát tudott csak a levegőben tölteni utántöltés nélkül.
Személyzet: két fő
Szárnyfesztávolság: 11,6 m
Hossz: 17,7 m
Tömeg:
Sebesség: 2 Mach (2550 km/h)
Hatótávolság: 2600 km
F4 Phantom
F-14 Tomcat
Az egyik leghíresebb vadászbombázó. Ún. harmadik generációs gép, az F4 Phantomot váltotta. Azért is lett a legismertebb, mert szerepelt a Top Gun és a már említett Végső visszaszámlálás című filmekben. Szimultán célleküzdési képességekkel rendelkezik; míg a korábbi gépeknél emberek harcoltak egymás ellen, a Tomcat AIM-54 Phoenix rakétákat indíthat, melyek aktív lokátoros önirányítású rakéták s melyekkel egyszerre hat cél ellen tudott küzdeni! Változtatható nyilazású a szárnya, ami lehetővé teszi, hogy kis és nagy sebesség esetén is biztonságosan manőverezhető legyen. Külön érdekesség, hogy az Egyesült Államok exportált ilyen gépeket Iránba, melyek a mai napig szolgálatban állnak. Legnagyobb hátránya az ára és a bonyolultsága.
Személyzet: két fő
Szárnyfesztávolság: 19,5 m (11,58 m hátranyilazva)
Hossz: 19,15 méter
Tömeg: 19 tonna
Sebesség: 2,34 Mach (2485 km/h)
Hatótávolság: 1700 km
Tomcat árnyékában hűsölő nyugdíjasok
F-18 Hornet
Negyedik generációs többcélú vadászbombázó. Egyesíti magában az összes eddigi géptípus előnyét. Áráról elég legyen annyit, hogy a legújabb modell 66 millió USA dollár.
Személyzet: egy-két fő
Szárnyfesztávolság: 12,3 m
Hossz: 17 m
Tömeg: 11,2 tonna
Sebesség: Mach 1,8 (2205 km/h)
F-18 Hornet
Mitől repül a helikopter és miért tud megállni a levegőben? Erre a kérdésre a legegyszerűbb, ha a magyar nevét használjuk: forgószárnyas repülőgép. Bizony a rotorja nem más, mint egy különlegesen kiképzett forgó szárny. Iszonyú bonyolult a működése, hiszen folyamatosan változik a lapátok állásszöge, függően attól, hogy a lapát éppen előrefelé (szélnekforgó) vagy hátrafelé (szélbőlforgó) halad, hogy merrefelé szeretnénk menni és hogy emelkedni vagy süllyedni szeretnénk-e.
forgószárny motorja
Fizikai okai vannak, hogy egy helikopter nem tud bizonyos sebességnél (400-450 km/h) gyorsabban repülni. Van viszont egy nagy előnye: képes egy helyben lebegni és ezáltal finom műveletekben részt venni. Leginkább mentésben vagy alacsony magasságon repülve pontos célzással segítheti a földi alakulatokat. És ha még hangszórót is szerelnek rá, amiből a Walkűrök szólnak, akkor aztán kész az Apokalipszis.
UH1 Huey
Az UH1 Huey jellegzetes alakját azonnal fel lehet ismerni, ha egy vietnami háborús filmet nézünk. A Mekong folyón járőröző hadihajókat támogatta a háború korai szakaszában. 1966-tól a „Seawolves” névre keresztelt egységek 78.000 (!) bevetésen vettek részt támogatva a járőrhajókat és a gyalogságot. És természetesen rájuk várt a szomorú feladat is, hogy a speciális egységek frontvonal mögé szorult sebesültjeit és halottait kimentsék. Több, mint 17.000 érdemrendet szereztek a tagjai, ezáltal ők lettek a legtöbbször kitüntetett egység az Egyesült Államok légierejénél.
Legénység: négy fő
Rotor átmérője: 14,7 méter
Hossz: 17,3 méter
Súly: 4,3 tonna
Sebesség: 204 km/h
Hatótávolság: 460 km
Fegyverzet: két 7,62-es miniágyú, két M-60-as gépfegyver, két 2.5 hüvelykes rakétaágy
De vannak ennél szebb feladatokat is ellátó helikopterek. Az SH-3 Sea King helikopter (igen, amelyik a filmben is látható, mikor Owens parancsnokot a lakatlan szigetre szállítják) például részt vett az Apolló űrhajók landolóegységének a kimentésében.
ezért szeretjük
Eredetileg tengeralattjárók ellen készült, több mint két évtizedig szolgálta a sereget. Vész esetén, köszönhetően a hajótest formájú kiképzésnek és a felfújható pontonoknak képes volt leszállni a tengerre. Ez volt az amerikai elnök „Marine One” helikoptere is. Több mint három és fél órát volt képes a levegőben maradni!
Személyzet: 4 fő
Rotor átmérője: 18,8 méter
Hossz: 22 méter
Sebesség: 267 km/h
Hatótávolság: 1005 km
SH-3 Sea King
És hogy mire használták ezt a rengeteg hadieszközt? Bár én elég rossz vagyok az Egyesült Államok történetéből, a múltkor összeültem két amerikai zenész kollégámmal és beszélgetés közben arra terelődött a szó, hogy volt-e az USA történetében a XX. században akárcsak öt fegyveres konfliktus nélküli év is? A II. Világháború után nem találtunk…
Országok, melyekben az Egyesült Államok fegyveresen jelen volt vagy szakértői támogatást nyújtott:
Szíria 1949
Korea 1950-53
Irán 1953
Guatemala 1954
Indonézia 1958
Kuba 1959
Kongó 1960-65
Vietnam 1961-73
Dominikai közt. 1965-66
Kambodzsa 1969-70
Angola 1980
Salvador 1981
Libanon 1982
Líbia 1986
Kuvait 1991
Irak 1991
Szomália 1992
Bosznia 1995
Afganisztán 1998
Szerbia 1999
Afganisztán 2001
Irak 2002
További képek:
az a bizonyos radartányér
az a bizonyos radartányér 2
csomók
csomók 2
egyenes derékkal megy, ahol nőnek a pálmák
levegő-levegő rakéta
műszerfal
szép nagy felület
van kitüntetése bőven
