Félrelépésem története
Mit csinál a tengerjáró, ha otthon hűségesen várják, de kalandra vágyik? Fizet az élményért! Már régóta tervezgettem, hogy ha szabadnapos leszek, kirúgok a hámból, már ki is néztem magamnak egy jóformájú egyedet. Ez az első szabadnapom egy hónapja, itt az idő. Az ég felhős, pont alkalmas egy biciklitúrára Castaway Cayen. Szegény paripám otthon árválkodik a klozetben, de sebaj, alig hat dollárért szép Schwinn bringák kelletik magukat a placcon, úgyhogy most megcsalom.
dokkoló
Mikor fizetni akartam, megvillantottam a kártyámat, ilyet ritkán szoktam, nem dicsekszem vele, hogy piros csíkos vagyok, de most hátha segít valamit. És lám, a bahamai “madam” nagyvonalúan legyintett, vigyem egészséggel, nem kell fizetni. Kiválasztottam egyet a nagyobbak közül,
a jószág
feltekertem a nyergét és hajrá. A strandon még összefutottam Jack Sparrow-val (Kapitány!), álltak sorban vihogva az emberek, hogy lefényképezzék őket vele. Azt hittem eddig, hogy az enyém a legjobb munka a hajón, engem mindenki kedvel, naná, nincs velem közös munka, nincs konfliktus, csak a szép zene, napi három-négy szett. De azért Jack Sparrownak sem lehet rossz lenni, mindenki odavan érte, este még összefutottam vele a személyzeti folyosón, ott is az összes tengerész hujjogva köszöntötte.
Jack Sparrow kapitány
Kiérve a tömegből ráfordultam ez egykori kifutópályára, amit a negyvenes években építettek. Ma már nem használják, baj esetére egy helikoptere van a szigetlakóknak, így ez a fő közlekedési útvonal, gyalogosok, biciklisek, a tram, az utasszállító csuklós kisbusz és a pargo, a helyi nyolcszemélyes nyitott kisautó közlekedik rajta.
kifutópálya
Innen jobbra letérve romantikusan kanyargós keskeny út vezet a kilátóhoz, erre már szerencsére voltak néptelebb szakaszok is.
romantikus kanyargós út
Amíg a földön ülve állítgattam a fényképezőgépemet, minden második ember megállt, hogy nincs-e bajom. Nincs, nincs, mutattam a gépet. Még jó, hogy nem személyzet tévedt arra, neki kötlessége háromszor felajánlani a segítséget, állítólag azért, mert egy esetleges sokk esetén elsőre nem érzi a szerencsétlenül járt a bajt.
A kilátó fából ácsolt szerkezet, előtte kerékbeakasztós biciklitartó. Itt szabad ilyet, lakatolni incs mivel, dehát minek is? A szigetről úgyse lehet elvinni a járgányt.
itt jogos az ilyen tartó
Az út mellett, mindenhol régi, de jól karbantartott tárgyak, hordók, ládák különféle feliratokkal. “Tájoló”, “sózott hal” “szigonyok”, ilyenek vannak rájuk írva, mellettük régi hajós eszközök, tökéletes a díszlet. A kilátóból látszik, hogy még a pelikánok is bicikliznek.
mindenki biciklizik
Sőt, ha rájuk jön a szükség, akkor illedelmes, Disney-konform módon végzik el a dolgukat.
ha menni kell, hát menni kell
Fentről, az ingó és recsegő magaslatról úgy látszik, mintha hajónkat partra vetette volna egy nagyobb hullám, mint az André de Rémieux-ot. Azon is volt desztillátor, ami mint tudjuk egy olyan betegség, ami miatt nem lehet vizet inni.
szárazföldi hajó
A tengerparthoz érve megnövekedett a forgalom, vigyázni kellett, a kisgyerekek jobbra-balra kacsáztak.
forgalom
Itt nem érvényesek a KRESZ előírásai, mindenki arra megy, amerre akar. Teheti, hiszen még a tram maximális sebessége is 25 mérföld, azaz kb. 40 km/h, de inkább lassabban szokott menni.Sőt, nem ismerik az elválasztott kerékpárutat sem, együtt megy mindenki, kisautó, kisbusz, repülő, bicikli.
nem elválasztott bicikliút
Ez a rész itt a gazdagoké, akik egy napig sem tudnak meglenni bungalók és bekerített magánstrand nélkül, így mikor kiköt a hajó, őket külön elviszik erre a kis részre. Annyi eszük azért van, hogy nem emelnek magas kerítéseket nekik, elég egy kis lánc és a tábla, hogy ide csak az jöjjön be, aki fizetett érte. Így legalább mindenki láthatja, hogy ők megengedhetik maguknak a külön strandot.
biciklik, pálmafa, tenger, homok
Bár a nap nem sütött, jó meleg volt. Útközben pihenőhelyeket alakítottak ki, egy kerékpártároló, egy vízautomata finom hideg vízzel, papírtölcsérből és egy szemetes.
pihenőhely
Nem éppen szabványos táblák, de érthetők. Vigyázz, vonat
pozor vlak
Vigyázz az alacsonyan szálló repülőkre – az utolsó kb. húsz éve szállt itt le, úgyhogy ez inkább díszlet.
pozor aeroflot
Már örültem, hogy találtam egy tisztességes hosszú kerékpárutat, mikor kiderült, hogy ez nem méter, hanem láb, azaz összesen 1600 méter.
ez láb, nem méter
Visszavittem a gépet a négereknek (thank you, bro!) és elbuszoztam a személyzeti srandra. Az utasstrand még ilyen nyomott időben is olyan volt, mint a tokiói metró reggel nyolckor, csak visongó kisgyerekek mellett lett volna egy nyamvadt műanyagszék. Bezzeg a cew beachen volt szabad függőágy; a fejem alá tettem egy törülközőt és hallgattam a srácokat, ahogy röplabdáznak. Időnként egy-egy pelikán vagy sirály suhant el és le- lecsapott a vízben ficánkoló halakra. Éljen a szabadnap!