Ugyanott kötöttünk ki, ahol 2008-ban a Queen Victoriával. Akkor végigszenvedtem a várost, mert állandóan leesett a bicikli pedálja, most az ezüstszínű trekkingemmel könnyen bejártam mindent. Az időjárás nem volt túl kegyes: erős szél fújt és időnként az eső is eleredt. De Koppenhágában ez senkit nem zavar, ha esik, ha fúj, a lakosság 35%-a biciklivel jár mindenhova, sőt a város vezetése azon dolgozik, hogy ez az arány elérje az 50%-ot.
Esőben is
Olyan mértékű a kerékpárközlekedés, hogy komoly szabályokat és beruházásokat kellett foganatosítani. Ilyen például a kétszintes kerékpártároló a vasútállomáson.
Kerékpártároló a vasútállomáson
Azért ilyen üres, mert itt estére hagyják a biciklit az ingázók. Idáig vonattal jönnek, innentől pedig bebicikliznek a munkahelyükre. Képzeljünk el egy ilyet a Nyugati vagy a Keleti Pályaudvarnál, ahonnan negyedóra alatt be lehetne érni minden belvárosi munkahelyre! Nem nagy összegű fejlesztés és rendkívül környezetbarát, ráadásul mindenki jól jár: aki ingázik, kevesebbet költ és a biciklizéssel hamar el tud intézni mindent. Akinek muszáj gépkocsiba ülni, azelőtt csökken a dugó, mert kevesebben fognak autózni. A városlakók pedig a légszennyezettségtől mentesülnek. Az úthálózatot átalakították, minden nagyobb útvonalon van irányhelyes kerékpársáv, kisebb padkával elválasztva az úttesttől. Az utak gépjármű-áteresztőképessége így ugyan csökkent, de személyre lebontva – a sok biciklis áthaladás miatt – nőtt! Meg is látszik a városon: a másfélmilliós nagyváros házainak falai tiszták, nem ül meg mindent az olajpára.
Itt például nyolc perc alatt hetven biciklis haladt át, ma már több mint háromezer!
Kerékpárosszámláló reggel tízkor
… és nyolc perccel később
Annyira sok a bringa, hogy vannak helyek, ahova egyáltalán nem szabad lakatolni, vagy behajtani vele. A tárolók mindig tömve vannak, a legjobb lakatolóhelyek pedig foglaltak. Nekem is volt olyan, hogy az utca túloldalán sikerült csak egy masszív oszlopot találnom, van aki csak a hátsó kereket zárja le, mert nem talál fix pontot.
Tycho Brahe, a híres csillagász mellszobra mellett elhaladva
Csillagász
jutok be a városházához. Brahe (1546-1601) óriási felfedező volt, ő látott először szupernóvát, bizonyította hogy az üstökösök az űrben haladnak és nem a légkörben és másodpercnyi pontossággal kiszámította a csillagászati év hosszát.
Városháza
Rögtön mellette Andersen, a nagy meseíró szobra,
Andersen szobra
vele szemben a Tivoli, Európa egyik legnagyobb vidámparkja.
Tivoli
A korai órában természetesen zárva van, csak a kerítésen át fényképeztem be, tetszetős.
Tivoli belül
Christiania-hoz érdemes volt biciklivel menni. Az Európai Unió új szabályozásának hála immáron úgy működik a telefonom mint otthon, így hát a mobilnetet kihasználva a Google maps kisasszonya mondja a fülembe, mikor merre forduljak. A számtalan zöldfelület egyikén átvágva érem el a hippinegyedet.
Christiania felülről
Rengeteg falra festett ábra jelzi, hogy tilos fényképezni, tiszteletben tartom, csak a bejáratoknál lövök képet.
Christiania
Christiania egy önjelölt autonóm városrész Koppenhágában, közel ezren laknak benne. 1971-ben foglalták el az első lakók a korábbi laktanyát, azóta hippinegyedként működik. Kisasztalokon árulják a féllegális könnyű drogot, a kannabiszt. Azért féllegális, mert hivatalosan tilos, de nem veszik túl szigorúan.
Christiania másik bejárat
A környezet eléggé lepusztult és vannak olyan öreg hippik, akik szemmel láthatóan itt ragadtak a hetvenes évekből, csak ráncosabbak lettek és a foguk hullott. Anarchisztikus rend uralkodik, elég békés népeknek tűnnek. Sok dán úgy tekinti Christianiát mint egy sikeres társadalmi modellt, viszont az itt lakók között sok a hontalan, munkanélküli és a szociális támogatást igénylő. Hogy is fogalmazott Margaret Tacher? „A szocializmussal az a baj, hogy előbb-utóbb elfogy a mások pénze”. Annyira azért nem jó fejek, mikor az egyik idősebb fickót, aki szemmel láthatóan utoljára kb harminc éve volt tiszta, azóta csak szív, megkértem hogy hadd készítsek egy fényképet, amin ő ugyan nem, de a keze és az abban látható füstölgő méretes trombita és a háttérben a biciklik látszanak, az volt az első kérdése, hogy ebből mi haszna lesz neki? Elvem hogy képért nem fizetek, legfeljebb adományt adok, ha olyan kedvem van, úgyhogy faképnél hagytam. Örülhetne hogy bekerül a blogomba és ilyen minőségi olvasótábor láthatja!
Legyűröm magamban a kispolgárt és megyek egy kört a bringával. A fő megélhetést ahogy észreveszem a fű árusítás és a bicikliszerelés, -készítés jelenti. Utóbbit komoly műhelyekben végzik, készülnek itt mindenféle nem hagyományos kerékpárok, teherbiciklik, gyerekhordozók.
Hippitanya
Elég hamar megunom, keleteurópainak nem újdonság a lepukkantság és a tengés-lengés.
Kisebb hidakon át jutok vissza a belvárosba, az egyiken méretes tábla hirdeti, hogy kéretik nem lakatolni.
Ne lakatolj!
Szerintem teljesen hülye szokás lett ez is, hogy mindenhova lakatot raknak a szerelmesek. Komoly problémát jelent egy idő múlva a súlyuk.
A Nyhavn, az „Új kikötő” (alig háromszáz éves, egész új) romantikus házai között áthaladva
Nyhavn
érem el a Christiansborg palotát, melynek egyik szárnya parlamentként is funkcionál. Oldalában konyha, istálló és minden ehhez szükséges felszerelés. A képe előterében például lovaspálya található.
Christiansborg palota és parlament
Sajnos nincs időm bemenni, pedig az előtérbe bepillantva szépnek tűnik. Majd máskor.
A királyi palotánál (illetve az egyik királyi palotánál, mert van belőle pár, ez éppen a téli palotának tűnik) elkapom az őrségváltást. Aranyosak a legények, meg jól is néznek ki, de arra a szemüvegesre nem biztos hogy rábíznám a csata sorsát.
Őrségváltás 1.
Őrségváltás 2.
Őrségváltás 3.
Őrségváltás 4.
Őrségváltás 5.
A Rosenborg kastély volt a nyári rezidencia, itt őrzik a koronaékszereket.
Rosenborg kastély
Kéttucat kínai turista akar éppen bejutni és megnézni, üvöltöznek, harákolnak, mindegyik kezében szelfibot, inkább eloldalgok.
Koronaékszerek kastélya
Hirtelen elered az eső, pont most nem hoztam kabátot. Bemenekülök egy arab gyorsétterembe, amíg eszem, a kedves tulajdonos rátölt a telefonomra, hogy a GPS továbbra is működjön.
Állólámpás merci
A városháza előtt építkezés, a palánkon egy, a kilencvenes évekből ismert „Szerencsekerék” c. műsorhoz hasonló játék: hova menjek?
Hova menjek?
Kipörgetem de valami nagyon távoli hely jön ki, lassan a hajó felé mennék már. Újra a Nyhavn-en keresztülmegyek, a Charlottenborg művészeti központ frontján installáció, ablakait a menekültek mentőmellényeivel töltötték fel.
Installáció
A Kis Hableány szobra pont útba esik,
Kis Hableány
aranyos de felkapott szobor ez is, naná hogy busszal hozzák ide a hülye turistát. Nekem sokkal jobban tetszik a mellette lévő parkban a szökőkút
Szökőkút
és legalább a környezet sem olyan ipari.
Koppenhága iszonyú drága, mikor könnyelműen négy képeslapot adok fel, kifizetem egy közép-afrikai ország GDP-jének egynegyedét, először el se akarom hinni, azt hiszem egy nullával többet mondott az árus. Mindegy, egyszer élünk. Nem is nagyon nézegetek semmit, inkább majd a hajón bevacsorázok, még szerencse, hogy a fiókomban van elrejtve pár alma.
Még a lázadók is bicikliznek
