Mirina egyszerű üdülőváros, sok látnivalót nem találtam, kivéve a romot a domb tetején. A domb legnagyobb előnye, hogy semmiféle gépesített eszköz nem visz fel, csak egy lépcső, így a kényelmes turisták elkerülik. A Silver Cloud legnagyobb előnye pedig, hogy olyan helyeken tud kikötni, illetve horgonyozni, ahova a nagyhajók nem jönnek, mert vagy nem férnek el, vagy azt a rengeteg utast nem tudják hova tenni. A város sem annyira turistacsapda, normális kis tengerparti település, kockás abroszos halétteremmel, isteni szuvlakival.

Mirinában is csak páran lézengtünk, kényelmesen el tudtam készíteni a panorámafényképet. (megnyitva kinagyítható)

A levegőben száraz növényszag. Lefelé ballagva észrevettem az öreg pásztort a kutyájával; senki más ügyet sem vetett rá, ahogy az árnyékban pihent.

Odamentem, rossz angolsággal vidáman köszönt, a kutya pedig rendkívül boldog volt, hogy valaki jött. Barátságosan beszélgettünk pár szót majd elsétáltam a központba, ami három perc alatt körbejárható. Egy gyors ebéd a parton, majd vissza a hajóra. A strandoláshoz még hideg a víz.